|
|
|
Refrén:
Ahogy felkel a nap, úgy én is veled ébredek,
ahogy felkel, ahogy felkel a nap, ú bébi.
Úgy éreztem maradj még, de én mondtam,
kimondtam, hogy ég veled, úgy éreztem, hogy maradj még.
Ahogy minden percben mást ölelsz, úgy minden dallam olyan hamisan szól,
olyan hamisan, olyan hamisan szól.
Minden érzés szürke lett, hát hogy érezzem innentől magamat jól,
hát hogy érezzem, magamat jól.
1.
Ha tehetném a mosolyodat én hoznám,
de az eszem, ami erősebb így azt mondom ne érj hozzám,
nem haragszom rád, az érzésekből túl sok van,
én páratlannak tartalak, te inkább hittél másokban,
valójában ki vagyok csak neked kell érezned,
velem minden perced annyi volt, mint mással évezred,
az ébredés nincs messze, kinyitod a szemedet,
úgy teszel mindent rendbe, ahogy kiszórjuk a szemetet,
akkor értjük meg, mi értelme volt mindennek,
akkor nem fog számítani, kik ott elítéltek,
az érzéseket ismerem, nem vágom honnan erednek,
de ha te voltál az áldozat, én joggal vagyok eretnek.
Életünk szerelme a legjobb lehet, azt hittem,
de hogyha távozik körülötte rommá lesz minden,
mint a történelem felidézzük a korokat,
angyal lehetsz, kihez írom legszebb soromat.
Refrén:
Ahogy felkel a nap, úgy én is veled ébredek,
ahogy felkel, ahogy felkel a nap, ú bébi.
Úgy éreztem maradj még, de én mondtam,
kimondtam, hogy ég veled, úgy éreztem, hogy maradj még.
Ahogy minden percben mást ölelsz, úgy minden dallam olyan hamisan szól,
olyan hamisan, olyan hamisan szól.
Minden érzés szürke lett, hát hogy érezzem innentől magamat jól,
hát hogy érezzem, magamat jól.
2.
Fényednek hála, most sem veszek el a sötétben,
az élet tengerén hajózok, vad hullámok ölében,
a rosszak teremnek, tehetném szemedet takarnám,
én mennék előre bébi, de nem enged már el a karmám,
a világ bűnében csak téged látlak tisztának,
érzéketlen kövek között egyetlen kristálynak,
ha egyszer elmegyek majd szívedbe temetnek,
ha tőlem kérdezik az ég téged szeretni teremtett,
megtudtam, hogy hozzád ért, ki hitetlen,
nekem a szívem attól lett csak bébi holtomiglan, kietlen,
tegnap az összetartozás volt ennek alapja,
holnap mindketten bánnánk, ha ez csak így maradna.
Az élet illúzió, így melletted csak eredeti,
nem tagadhatom velem ezt senki nem feledteti,
a pályán sok az esélyes, őket kell leszerelnem,
te míg nekik csak esély vagy, nekem az igaz szerelem.
Refrén:
Ahogy felkel a nap, úgy én is veled ébredek,
ahogy felkel, ahogy felkel a nap, ú bébi.
Úgy éreztem maradj még, de én mondtam,
kimondtam, hogy ég veled, úgy éreztem, hogy maradj még.
Ahogy minden percben mást ölelsz, úgy minden dallam olyan hamisan szól,
olyan hamisan, olyan hamisan szól.
Minden érzés szürke lett, hát hogy érezzem innentől magamat jól,
hát hogy érezzem, magamat jól.
