|
|
|
|
|
"Odanézz! A nap éppen kel fel
Micsoda rend, de mégis káoszban rejt el
Többet hibáztam, mint amennyi jót tettem
A kérdéseimre isten válaszolt bennem...
Épült a villám, vele együtt a félelmem
Hányszor is mondtam, hogy igen felébredtem?
Hányszor is hazudtam akkorát magamnak,
hogy lényegében a fal ment az agyamnak...
..de mi számít ez, mikor érzem a lüktetést
Nem a célokat, csak a békés küldetést
A magot szórom, nincs időm válogatni
Hisz életet akarok, nem újabb álmot adni...
A korlátok elfogytak, nem zárnak jól a ketrecek
és akik kiszöknek, ők az igazi gyermekek
Én együtt a széllel, a fákkal, a folyóval
pontosan úgy ahogy a mindenség Oshoval!"
Aminek menni kell, az menjen
Én leszek napfény, hogy olvadj fel bennem
Én leszek szív, hisz nem létezik veszteség
Csak közelről látszik a messzeség
Aminek menni kell, az menjen
Én leszek napfény, hogy olvadj fel bennem
Én leszek szív, hisz nem létezik veszteség
Csak közelről látszik a messzeség
Lehet darabokban látsz, de én érzem az egészet
Ami bennem zajlott, jó párszor meglépett
Azt hittem vár ezer út és a lényeg, hogy keressem
de mégsem vágom, hogy hány életet feledtem
Lemossa az eső a poros tükröt lassan
mert mindegy hogy mit, de magamnak adtam
Elrepültek évek, nem érzem már legbelül
ahol mindig nevetek, most veled, régen egyedül
A változás ellen, óriási falakkal
küzdöttem és mégsem értem be az arannyal
Amennyi utca van, legalább annyi könnycsepp
de a megoldás nem az, hogy a pálinkát öntsed
sok-sok éjszaka tele hazugsággal
és hogy megértsd mit mondok, gyere tölts egy pohárral
Buta korlátok, határozott igen/nem
A lehetőség pedig a tűző nap a hidegben
Megérthetnéd, hogy a te kezedben minden
Élhetsz a fejben, vagy élhetsz a s
Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
.jpg)
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.
