|
|
|
"Odanézz! A nap éppen kel fel
Micsoda rend, de mégis káoszban rejt el
Többet hibáztam, mint amennyi jót tettem
A kérdéseimre isten válaszolt bennem...
Épült a villám, vele együtt a félelmem
Hányszor is mondtam, hogy igen felébredtem?
Hányszor is hazudtam akkorát magamnak,
hogy lényegében a fal ment az agyamnak...
..de mi számít ez, mikor érzem a lüktetést
Nem a célokat, csak a békés küldetést
A magot szórom, nincs időm válogatni
Hisz életet akarok, nem újabb álmot adni...
A korlátok elfogytak, nem zárnak jól a ketrecek
és akik kiszöknek, ők az igazi gyermekek
Én együtt a széllel, a fákkal, a folyóval
pontosan úgy ahogy a mindenség Oshoval!"
Aminek menni kell, az menjen
Én leszek napfény, hogy olvadj fel bennem
Én leszek szív, hisz nem létezik veszteség
Csak közelről látszik a messzeség
Aminek menni kell, az menjen
Én leszek napfény, hogy olvadj fel bennem
Én leszek szív, hisz nem létezik veszteség
Csak közelről látszik a messzeség
Lehet darabokban látsz, de én érzem az egészet
Ami bennem zajlott, jó párszor meglépett
Azt hittem vár ezer út és a lényeg, hogy keressem
de mégsem vágom, hogy hány életet feledtem
Lemossa az eső a poros tükröt lassan
mert mindegy hogy mit, de magamnak adtam
Elrepültek évek, nem érzem már legbelül
ahol mindig nevetek, most veled, régen egyedül
A változás ellen, óriási falakkal
küzdöttem és mégsem értem be az arannyal
Amennyi utca van, legalább annyi könnycsepp
de a megoldás nem az, hogy a pálinkát öntsed
sok-sok éjszaka tele hazugsággal
és hogy megértsd mit mondok, gyere tölts egy pohárral
Buta korlátok, határozott igen/nem
A lehetőség pedig a tűző nap a hidegben
Megérthetnéd, hogy a te kezedben minden
Élhetsz a fejben, vagy élhetsz a s
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
