|
|
|
A Moszkva téren 10 felé a testhelyzetem ingatag
Pár villamos még elmehet, részemről nincs harag
Épp az előbb vágtak gyomorszájon, még idegen az érzés
Nehézkés légzés és sok a nyitott kérdés
Pest felé tartottam, talán valamit inni még
Nem adtam cigarettát, ez lehetett az indíték
Felébredt az ösztön és már nem emlékszem pontosan
Hogy tompított az ütésen a gyarapodó sörhasam
A földön mocorgok diszkréten féltérddel
A belső pacemaker problémát érzékel
Hisz pontosan céloztak, achilles-i mértékkel
Megpihenek itt, amíg stabil lesz a légvétel
Ha medvét látsz az erdőben, azt mondják maradj veszteg
Akkor elmegy melletted, vagy még jóban is lesztek
Vadregényes táj ez, komoly businessman-ekkel
Csak a közös hangot találd el és beszélj tisztelettel
Ha mégis baj adódna, hát tedd rajta túl magad
Ebben az urbánus forgatagban nem ritka pár durva tag
Belvárosi dzsungel, kalandorok országa
Ahol ha lehajtod a fejed, akkor nem vágnak gyomorszájba
Refrén: (2×)
Mára már minden más, a tér sem a régi
Pedig itt fekszem én is és ugyan úgy néz ki
Eltűnt a térképről, igazuk van jobb azér'
Hogy meg sem történt ez a pár évtized Moszkva tér
Ez most tényleg számít? Ez nem csak a látszat?
Akkor hívjuk ezt az országot holnaptól Svájcnak
Miskolcot Zürichnek és Alpoknak a Mátrát
És ha átneveztek minden egyes buszmegállótáblát
Akkor feltámad az ország, mindenki öntudatra ébred
És elfeledjük rögvest azt a nem tudom hány évet
Kitörlünk minden nyomot, ami fájó emlék lehet
Így csinálva magunkba egy újabb Moszkva teret
Van egy diplomám, mostanság lesz még egy
Erős kétségek gyötörnek, hogy bármihez is értek
A kortársaim között is sok a tanácstalan sorstárs
Lehet Londonban pincér vagy Párizsban portás
Ha meghallják a hírt, hogy itthon új szelek fújnak
Elmorzsolnak egy könnycseppet és mind hazaindulnak
Hiszen erre vártunk, igen, erre a napra
Micsoda szükség volt már ezekre a szimbólumokra
Refrén:
Mára már minden más, a tér sem a régi
Pedig itt fekszem én is és ugyan úgy néz ki
Eltűnt a térképről, igazuk van jobb azér'
Hogy meg sem történt ez a pár évtized Moszkva tér
Színes, harisnyás lányok reményvesztett arccal
Ma sem találkoztak azzal a gazdag taggal
Aki középvezető talán egy biztosító cégnél
És ő is többre vágyik a matt Mercedesénél
Az összképen bomlaszt a retró, a bisztró
Mindent beborít a a sok prosztó gasztró-expresszó
A kétlyukú borozó lágy cefreszagot áraszt
Idilli kontrasztot alkotva, felette a starbucks
Már itt ülök és kérek: egy kisfröccs rendel
Sajgó gyomorszájjal ismerkedem az új világrenddel
Már nincsenek hibák és minden rendben
Ez tetszik a legjobban az új világrendben
Refrén: (4×)
Mára már minden más, a tér sem a régi
Pedig itt fekszem én is és ugyan úgy néz ki
Eltűnt a térképről, igazuk van jobb azér'
Hogy meg sem történt ez a pár évtized Moszkva tér
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
