|
|
|
A Moszkva téren 10 felé a testhelyzetem ingatag
Pár villamos még elmehet, részemről nincs harag
Épp az előbb vágtak gyomorszájon, még idegen az érzés
Nehézkés légzés és sok a nyitott kérdés
Pest felé tartottam, talán valamit inni még
Nem adtam cigarettát, ez lehetett az indíték
Felébredt az ösztön és már nem emlékszem pontosan
Hogy tompított az ütésen a gyarapodó sörhasam
A földön mocorgok diszkréten féltérddel
A belső pacemaker problémát érzékel
Hisz pontosan céloztak, achilles-i mértékkel
Megpihenek itt, amíg stabil lesz a légvétel
Ha medvét látsz az erdőben, azt mondják maradj veszteg
Akkor elmegy melletted, vagy még jóban is lesztek
Vadregényes táj ez, komoly businessman-ekkel
Csak a közös hangot találd el és beszélj tisztelettel
Ha mégis baj adódna, hát tedd rajta túl magad
Ebben az urbánus forgatagban nem ritka pár durva tag
Belvárosi dzsungel, kalandorok országa
Ahol ha lehajtod a fejed, akkor nem vágnak gyomorszájba
Refrén: (2×)
Mára már minden más, a tér sem a régi
Pedig itt fekszem én is és ugyan úgy néz ki
Eltűnt a térképről, igazuk van jobb azér'
Hogy meg sem történt ez a pár évtized Moszkva tér
Ez most tényleg számít? Ez nem csak a látszat?
Akkor hívjuk ezt az országot holnaptól Svájcnak
Miskolcot Zürichnek és Alpoknak a Mátrát
És ha átneveztek minden egyes buszmegállótáblát
Akkor feltámad az ország, mindenki öntudatra ébred
És elfeledjük rögvest azt a nem tudom hány évet
Kitörlünk minden nyomot, ami fájó emlék lehet
Így csinálva magunkba egy újabb Moszkva teret
Van egy diplomám, mostanság lesz még egy
Erős kétségek gyötörnek, hogy bármihez is értek
A kortársaim között is sok a tanácstalan sorstárs
Lehet Londonban pincér vagy Párizsban portás
Ha meghallják a hírt, hogy itthon új szelek fújnak
Elmorzsolnak egy könnycseppet és mind hazaindulnak
Hiszen erre vártunk, igen, erre a napra
Micsoda szükség volt már ezekre a szimbólumokra
Refrén:
Mára már minden más, a tér sem a régi
Pedig itt fekszem én is és ugyan úgy néz ki
Eltűnt a térképről, igazuk van jobb azér'
Hogy meg sem történt ez a pár évtized Moszkva tér
Színes, harisnyás lányok reményvesztett arccal
Ma sem találkoztak azzal a gazdag taggal
Aki középvezető talán egy biztosító cégnél
És ő is többre vágyik a matt Mercedesénél
Az összképen bomlaszt a retró, a bisztró
Mindent beborít a a sok prosztó gasztró-expresszó
A kétlyukú borozó lágy cefreszagot áraszt
Idilli kontrasztot alkotva, felette a starbucks
Már itt ülök és kérek: egy kisfröccs rendel
Sajgó gyomorszájjal ismerkedem az új világrenddel
Már nincsenek hibák és minden rendben
Ez tetszik a legjobban az új világrendben
Refrén: (4×)
Mára már minden más, a tér sem a régi
Pedig itt fekszem én is és ugyan úgy néz ki
Eltűnt a térképről, igazuk van jobb azér'
Hogy meg sem történt ez a pár évtized Moszkva tér
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
