|
|
|
| Előadó: | redOne |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
1.verze:
Cserbenhagyott a világ
és akkor sem kapsz segítséget, ha mormolsz száz imát
Tele van a faszom a hazug kutyákkal
Meg akik kamura teszik magukat nagy pofával
Vigyél kincsem baszni hozzátok
Tudom mi a vége, ezé tudom, fejben hol jártok
Minden lélekben van egy lábnyom
Tudom, hogy ez vezet, csak az értelmét nem látom
nem számít, hogy mit akarok
Életen át fizetett hitelek vannak meg kamatok
Apuci luxusában nem lehet egy büdös szavatok
Ha megnyerem az 5 öst akkor is egy csóró maradok
sosem jöhetsz rá, hogy kivagyok
Mert mindig magadat keresed és látod bennem
Majd te sem tudod már, hogy mit kéne tennem
Azt rájössz, az összes életfunkciódra kihatok
Refrén:
Ahogyan élsz, és amit vársz
Nem ugyanaz rég
Csak te sietsz már
Ahova csak érsz
Ott egyedül állsz
Nem ugyanaz rég
Amit te ismersz már
2. verze:
Kemény mikor magadnak hazudsz
a palid megcsinált aztán meg sírva hazafutsz
Nincs pénz meg szeretet csak könnyek
Lányok Svájcban millákat keresnek könnyen
Kokain kell nektek meg szteroidok
csak látszódjak sokkal jobbnak annál, ami vagyok
Sziréna az éjszaka közepén
Pedig én már szóltam a legeslegelején
Túlzsúfolt kennelek közt járok
Az erősebb elnyom és ő éli meg az álmod
Mindig elesek, pedig azt hiszem, hogy látok
A bizalom vékony jégen nem áldás csak átok
Az örökké nem létezik
Ott ahol a barátságot feltétel övezi
Ahol az irigység az egészet élve eszi
Én oda nem tartozom...
Refrén.
3. verze:
Nem számít, hogy ki vagy
Az számít, hogy mit teszel, ahogy az másokra kihat
Mire felfogod épp ésszel
Senki lettél és semmit sem értél el
Senki sem értékel
Mert anno egy percig sem tudtál élni mértékkel
Jó lenne visszamenni úgy 10 évvel
De amíg álmodozol az életed vész el
Kis srácok éhesen család nélkül
Az bűnözést szül, a bűnözésben vér hűl
A bizalom elévül
és bárhogy akarod, egyedül maradsz legvégül
Holtomiglan holtodiglan
Holnaptól más lesz, és ez folyton így van
A hibáinkból nem tanulunk
és ahonnan kiindultunk vissza csak oda jutunk
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
