|
|
|
|
|
1.
Felkavaró történet az, amit én megéltem,
miért kellett itt hagynod? a mai napig nem értem.
Te voltál az első, kiért tiszta szívből sírtam,
s erőt véve magamon, ezt egy dalban megírtam.
Angyali nevetésed a füleimben csengett,
lágy tavaszi szellő, mint egy gitár húrja pengett.
Szó nélkül elhagytál, nem is néztél hátra,
azóta lett sérült szívem, száz lakatra zárva.
Így lettem árva, de bízom még a jövőnkben,
egy új élet reményében, boldogságban, örömben.
De amíg ez eljön, nem maradt más csak sötétség,
kiálthatnék bárkinek, de nem hallják, hogy "SEGÍTSÉG"
A felejtésnek ára van, szeretetre éhezem,
ezzel magam mérgezem, de hidd el, hogy nem élvezem.
Neked csak egy dal csupán, ami nekem szenvedés,
hogy eltűnjön a rémálmom, és kezdődjön az ébredés.
Ref.:
A lelkemet eladnám, csak utoljára lássalak,
mindenem feladnám, csak utoljára lássalak.
Az égiekkel vívnék, csak utoljára lássalak,
semmi mást nem kérnék, csak utoljára lássalak. 2X
2.
Régebben még hittem, mára viszont értelek,
nem akartam rosszat, én csupán csak féltelek.
Nélküled kell vívjam, minden nap a harcomat,
az életemmel adóznék, hogy simítsam az arcodat.
Megöl a hiányod, erről szól e karcolat,
tőr szúrja a szívem, s kezedbe' a markolat.
Megfáradt szemem tükrében még látlak,
de kósza gondolat, amely hiába áltat.
Drámai történet, álmodban még járok,
három méterrel a felhők felett szállok.
A felhők felett szállok, bár örökké így maradna,
kisütne a nap és az eső már nem szakadna.
De a világ sajnos gonosz, hol megölnek gondok,
a fülembe azt súgják "SOSEM LESZEL BOLDOG."
Próbálnám, de nem megy, hát ennyit adtam hírül,
gondolj csak a szépre és ezt fogadd el emlékül.
Ref.:
A lelkemet eladnám, csak utoljára lássalak,
mindenem feladnám, csak utoljára lássalak.
Az égiekkel vívnék, csak utoljára lássalak,
semmi mást nem kérnék, csak utoljára lássalak. 2X
A lelkemet eladnám . . . Mindenem feladnám . . .
Az égiekkel vívnék . . . Semmi mást nem kérnék . . .
Csak utoljára lássalak . . .
Csak utoljára lássalak . . .
Csak utoljára lássalak . . .
Semmi mást nem kérnék, CSAK UTOLJÁRA LÁSSALAK !!
Hosszú idő után újra összeállt Diaz és Mentha: megjelent a Méreg, a duó friss dala, amely a 2010-es években megismert közös munkák (Nélküled, A part) után új fejezetet nyit a történetükben.
A Méreg az elmúlt évek megpróbáltatásaira, belső vívódásaira reflektál: ugyanakkor nem csak a veszteségekről szól, hanem arról az állapotról, amikor az ember azt érzi, hogy nincs a jó úton, de ezt még magának sem meri bevallani. A belső én ilyenkor szinte ordít, hogy valami nem oké, de ezt sokszor nem halljuk meg - a refrén is erre a felismerésre reflektál.
„Sokszor vannak olyan pillanatok, amikor úgy érezzük, senki nem ért meg minket, pedig jó lenne, ha valaki mélyre látna és meglátná, mi a bajunk. Közben ezeknek a dolgoknak a nagy részét végül magunkban kell helyretennünk”
- meséli a dalról Diaz. A Méreg hangulatában melankolikus és mély, ugyanakkor fontos volt, hogy reményt is adjon: „Szerettem volna, ha azt éreznék az emberek, hogy nincsenek egyedül.”
A zene és a szöveg megírásán túl a videoklip is teljes egészében self made módon készült. A Kanári-szigeteken, Tenerifén forgatott anyagról Mentha így mesélt: „Ez egy régi történet köztünk Diazzal, mindig ott volt a levegőben, hogy egyszer újra csinálunk valamit. Most jött el az ideje”. A videót stáb nélkül forgatták le, minden külső segítség nélkül, ami tudatos döntés volt: "A videót teljes egészében mi készítettük - gyakorlatilag én forgattam az anyagot, stáb nélkül. Itthon nem találtunk olyan helyszínt, ami azt éreztük, hogy passzolt volna a dal hangulatához. Az óceán, a fekete homokos tengerpart és a Teide látványa viszont mind erősen rezonált a Méreg világával” - teszi hozzá.
A Diaz-Mentha együttműködés nem érinti sem a Wellhello, sem a Hősök működését: mindkét formáció továbbra is aktív, a Méreg egy különálló projekt eredménye.
Fotó: DiazMentha
