|
|
|
| Előadó: | Vészk'járat |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Két dologban hiszek a fenyítésben és a Bibliában
Mindegyikből jut majd
Reményetek az Úrban legyen
A többi a kezekben
Refrén :
Hol az Isten de nem vár az ég
Tévedek ha azt hiszem helyembe lép
A sötétség az Úr nem kell a fény
De talán még jön segítség
Siska:
Nincs családom csak egy sebhely van a szívemen
Elfogyott a pénzem összetört a malac perselyem
A húgom messze már rég túl az Óperencián
Elvitte a herceg kacsalábon forgó palotán
Apám fentről nézi hogy verekszem át magam
Az élet szögesdrótjain de az Úr neve áldva van
Pedig Ő elfordul mikor én jövök visszahúz
A lelkem piszkosul fáj ezért de a reppem tiszta Bloose
Engem is anya szült meztelenül
De az élet felruházva megruházott kegyetlenül
A békét hirdetem bár kész vagyok ha ölni kell
Csak a hip-hop előtt hajlok meg hogyha majd dőlni kell
Van aki velem együtt napra tör
A 'fake'-eket eltapossuk csak a Streetchamp a tiszta kör
Az ország szemet vet rám a vész vihart arat
Minden kijárat berobban a csatorna rendszer alatt
Túl szép de igaz tőlünk minden szó
És ha nálam a májkom lejársz te is mint a nintendo
Finuccsi uno Ph-val a reppem duett
A sötétség mestere tart majd kiből rap nagykorú lett
Refrén :
Hol az Isten de nem vár az ég
Tévedek ha azt hiszem helyembe lép
A sötétség az Úr nem kell a fény
De talán még jön segítség
Phat:
Ma is itt visszhangzik a fülemben bent
Az anyu mondta fiam ne légy türelmetlen
Az a helyes út amin a szíved visz majd
A vér hajt milliószor sodor a ég bajt feléd
Volt is van is bőven
De álltam a sarat kajak megedződtem
Ezer hibából tanultam meg ezer leckét
És ezer utcán ezer rímmel váltam eggyé
A nagy duma csak szarba nagy
Az enyém a jövendőmondó rap armada
Phat meg Fly ne hagy már hogy oltalak
Ez Bloose Biblia a fejemben az oldalak
Még ilyet a sok szép nap egy édeni liget
De a bajban a lelkem a lakatlan sziget
Én nem adom fel mikor felém siet
A spanom sem tört meg pedig két évtized ül
Hallod ideje hallanod
Ne kívánd de úgyis van elég szar napod
Ahogy pörög a pakli próbáld meg azt kihozni belőle amit kilehet
Áldhatod az eget míg látod a szüleid
Vagy éppen a gyereked addig jó az irány és hidd el
Hogy vannak nem kevesen
Akik szerint az Istenek hozzád kegyesek
Refrén :
Hol az Isten de nem vár az ég
Tévedek ha azt hiszem helyembe lép
A sötétség az Úr nem kell a fény
De talán még jön segítség
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
