|
|
|
| Előadó: | A padlás |
|---|---|
| Album: | Presser G.-Sztevanovity D. - A padlás |
| Megjelenés: | 1993 |
| Hossz: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Sztevanovity Dusán |
|
Presser Gábor |
|
| Kiadó: | Hungaroton-Gong Kft. |
| Stílus: | Mese musical |
| Címkék: | Keressük! |
(Témüller):
Ami eltérő, szabálytalan,
az a rendnek csak útban van,
ami régi és alaktalan,
az csak árt, amíg köztünk van.
Ez a gondolat annyira tiszta és szép,
kár, hogy egyesek nem értik még,
“Ami nem szabályos, sajnos az ragályos”
a káoszból legyen elég!
Enyém a pálya.
Enyém a pálya!
Sajnos túl sok az ábrándozás,
sok a mese, s a látomás,
lila ködök és másvilág,
gyanús hangok és utópiák.
Csupa szélhámos varázslat
nem kell a világnak,
mindez csak romlásba dönt.
Majd én vágok rendet
és teremtek csendet
és van, aki támogat fönt...
Enyém a pálya.
Enyém a pálya!
Egyforma házak és lapos tetők
és nem tűrjük el a sok különcködőt.
Ki túl sokat ugrál, majd gondom lesz rá,
hogy guggoljon szépen a mérce alá…
Enyém a, enyém a, enyém a,
enyém a, enyém a, enyém a,
enyém a, enyém a pálya,
enyém a pálya.
enyém a pálya!
Jaj!
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
