|
|
|
Ülök egy füstös kocsma sarkában,
S látom a kocsmát egyre tarkábban,
Körülvesz, leköt a részeg tömeg,
Sok apró zörej és dőre szöveg.
Kábultan szívom a tömény füstöt,
Hányingeremmel nehezen küzdök,
Szemeim lassan lecsukódnának,
Nem fáj, hogy vissza sehol sem várnak.
Ref. 1:
Részeg a száj, részeg a fül,
Részeg a dal, mely fejemben ül,
Részeg a város, és részeg az élet,
Egy sötét éjszaka mindenki részeg.
Nem bírom, végül lelépek innen,
Ki tudja, merre lenne jó mennem.
Tétován lépek, nehéz a lábam,
Támaszra lelek, házak falában.
Tántorgok sötét mellékutcákon,
Pulzusom fülemben durván kopácsol.
Nincsen az utcán egy teremtett lélek,
Remegek, fázom, mindentől félek.
Megállok, lomhán zsebembe nyúlok,
Izzadó kézzel cigire gyújtók.
Megnyugtat gyufám parázsló vége (vagy fénye),
Mindenem fáradt, pihennem kéne.
Egy kapualjban meghúzom magam,
Jéghideg csendben ritmust ver fogam.
Borzasztó lassan alszom el végre,
Így szenderülök egy boldogabb létre.
Ref. 2:
Halott a test és halott a szellem,
Halott a dal, mely elviszi lelkem.
Halott a város és halott az utca,
Egy téli hajnalon, mindenki hulla.
