|
|
|
| Előadó: | NIGI |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | rap szerű |
| Címkék: | Keressük! |
Hidd el, hogy elég volt nem kell
De végre ébredj fel
Nyisd ki a két szemed
És lásd meg miért jó
jó jó jó ha többet nem látlak
Nekem nincsen már rád szükségem hisz mindig egyedül álltam,
Ha rossz utat is választottam azt is végigjártam
Így vagy úgy mindig tudtam h mi ketten nem lehet, hogy itt hagytál,
De nem érzem, hogy én vesztettem
Túl leszek ezen is hisz kaptam már nagyobb pofont is
Mindig felálltam most már a szemedbe nézek, bátran
Elég nem kell többet a szenvedés,
Mert ez egy álomvilág, amiben benne élsz.
Állj meg egy percre és vedd észre magadat,
Semmivel se lettél szabadabb
Hova jutottál így ki lettél
Engem már rég elvesztettél
Állj meg egy percre és vedd észre magadat,
Semmivel se lettél szabadabb
Hova jutottál így ki lettél
Engem már rég elvesztettél
Soha nem láttam, hogy igazán kellek neked
Te már az akkor is tudtad, hogy elsőből utolsó leszek
Neked ez volt jó játszani másokkal
Úgy csináltál az emberekkel, mint a játékbábúkkal
Vége van mindennek, de sokat hiszel, magadról
Nem láttál tisztán nem láttál a falaktól
Most, meg mint teszel, ellened vagyok én is.
Hiába volt veled neked jó is meg szép is.
Most már kívánom, hogy legyél, boldog nélkülem
Lehet, hogy hamar örültem, hogy nem kell téged féltenem.
De most már megteszem, hát kövesd, ezt a példát
Hagyd a múltat békén és lassan úgy előbb, de lépj át.
Vedd észre már nem az, vagy aki voltál
Körülötted senkinek sem tetszik, hogy megváltoztál.
De ez vagy te neked ez az igazi éned
Nem vesz komolyan senki ezt már hiába is kéred.
Állj meg egy percre és vedd észre magadat,
Semmivel se lettél szabadabb
Hova jutottál így ki lettél
Engem már rég elvesztettél
Állj meg egy percre és vedd észre magadat,
Semmivel se lettél szabadabb
Hova jutottál így ki lettél
Engem már rég elvesztettél
Elvesztettél
Elvesztettél
Elvesztettél
Engem már régen elvesztettél…
Állj meg egy percre és vedd észre magadat,
Semmivel se lettél szabadabb
Hova jutottál így ki lettél
Engem már rég elvesztettél
Állj meg egy percre és vedd észre magadat,
Semmivel se lettél szabadabb
Hova jutottál így ki lettél
Engem már rég elvesztettél!
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
