|
|
|
| Előadó: | NIGI |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | rap szerű |
| Címkék: | Keressük! |
Hidd el, hogy elég volt nem kell
De végre ébredj fel
Nyisd ki a két szemed
És lásd meg miért jó
jó jó jó ha többet nem látlak
Nekem nincsen már rád szükségem hisz mindig egyedül álltam,
Ha rossz utat is választottam azt is végigjártam
Így vagy úgy mindig tudtam h mi ketten nem lehet, hogy itt hagytál,
De nem érzem, hogy én vesztettem
Túl leszek ezen is hisz kaptam már nagyobb pofont is
Mindig felálltam most már a szemedbe nézek, bátran
Elég nem kell többet a szenvedés,
Mert ez egy álomvilág, amiben benne élsz.
Állj meg egy percre és vedd észre magadat,
Semmivel se lettél szabadabb
Hova jutottál így ki lettél
Engem már rég elvesztettél
Állj meg egy percre és vedd észre magadat,
Semmivel se lettél szabadabb
Hova jutottál így ki lettél
Engem már rég elvesztettél
Soha nem láttam, hogy igazán kellek neked
Te már az akkor is tudtad, hogy elsőből utolsó leszek
Neked ez volt jó játszani másokkal
Úgy csináltál az emberekkel, mint a játékbábúkkal
Vége van mindennek, de sokat hiszel, magadról
Nem láttál tisztán nem láttál a falaktól
Most, meg mint teszel, ellened vagyok én is.
Hiába volt veled neked jó is meg szép is.
Most már kívánom, hogy legyél, boldog nélkülem
Lehet, hogy hamar örültem, hogy nem kell téged féltenem.
De most már megteszem, hát kövesd, ezt a példát
Hagyd a múltat békén és lassan úgy előbb, de lépj át.
Vedd észre már nem az, vagy aki voltál
Körülötted senkinek sem tetszik, hogy megváltoztál.
De ez vagy te neked ez az igazi éned
Nem vesz komolyan senki ezt már hiába is kéred.
Állj meg egy percre és vedd észre magadat,
Semmivel se lettél szabadabb
Hova jutottál így ki lettél
Engem már rég elvesztettél
Állj meg egy percre és vedd észre magadat,
Semmivel se lettél szabadabb
Hova jutottál így ki lettél
Engem már rég elvesztettél
Elvesztettél
Elvesztettél
Elvesztettél
Engem már régen elvesztettél…
Állj meg egy percre és vedd észre magadat,
Semmivel se lettél szabadabb
Hova jutottál így ki lettél
Engem már rég elvesztettél
Állj meg egy percre és vedd észre magadat,
Semmivel se lettél szabadabb
Hova jutottál így ki lettél
Engem már rég elvesztettél!
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
