|
|
|
Majd úgy emelsz
A lelkem fáj, a szívem oly nehéz,
Ezer teher legyűri vállaim.
Magányra vágytam, most várlak itt a csendben,
Majd átölelnek vágyó karjaim.
Te majd emelsz, és állok fenn a csúcson,
Majd úgy emelsz, vihar le nem taszít,
Erős leszek, ha vállad tartja vállam,
Szerelmed szárnya álmokba repít.
Más élet vár, vágyom, hogy rám találjon,
Nyugtalan szívem csapong, szárnyra kel,
Jössz majd felém, a csoda várhat rám ma,
Végtelen perc, mely sosem múlhat el.
Te majd emelsz, és állok fenn a csúcson,
Majd úgy emelsz, vihar le nem taszít,
Erős leszek, ha vállad tartja vállam,
Szerelmed szárnya álmokba repít.
Te majd emelsz, és állok fenn a csúcson,
Majd úgy emelsz, vihar le nem taszít,
Erős leszek, ha vállad tartja vállam,
Szerelmed szárnya álmokba repít.
Te majd emelsz, és állok fenn a csúcson,
Majd úgy emelsz, vihar le nem taszít,
Erős leszek, ha vállad tartja vállam,
Szerelmed szárnya az égig felrepít.
Szerelmed szárnya az égig felrepít.
