|
|
|
Halleluja
Dávid hárfája, hogyha zeng,
Urának lelke megpihen,
De lágy zenével rám így nem hat már húrja.
Hiába jön a kvart, a kvint,
A dúr lehúz, a moll repít,
Mint a bús királynak, ajkamon Halleluja.
Halleluja, Halleluja,
Halleluja, Halleluja.
Hitedben lehetsz erős és hű,
Ha jön egy asszony ki gyönyörű,
Rád törhet száz más szebb varázs, még újra.
Ha mélybe húz és megaláz,
Te mindig, újra talpra állsz,
És akkor is csak zenged, Halleluja.
Halleluja, Halleluja,
Halleluja, Halleluja.
Volt idő, mikor élt a remény,
A békességre rálelek én,
De botladozva jártam ösvényét néha.
Emlékszem, mikor elért e fény,
A szent galamb ott szállt fölém,
S most minden sóhajom egy Hallelúja.
Halleluja, Halleluja,
Halleluja, Halleluja.
Világ teremtő hatalmas úr,
Ki fiad adtad áldozatul,
Szeretetednek kereszt vállán a súlya.
De az ember öl, a pénz az úr,
A békétlenség ránk borul,
Csak hideg és megtört a Halleluja.
Halleluja, Halleluja
Halleluja, Halleluja
Halleluja, Halleluja
Halleluja, Halleluja
Halleluja, Halleluja
Halleluja, Halleluja.
