|
|
|
"Megálltál valaha megbámulni, megcsodálni zseniális szépségét?
Emberek milliárdjai élik le az életüket öntudatlanul..."
[Tkyd]
"Helló...ez egy Dream-team-demo.
Sean Kyd, San Dog...jah...hé papa! Jah!"
Törött toll, üres papír, szakadt vászon,
Csukott szátokból a szavakat vadászom.
Süket fülek mögé rejtem el az értelmet,
Méreg vagyok, mi a levegőben szétterjed.
Egy üveg vagyok, amit senki nem tud kiinni,
A szövegem szemét, amit nem lehet kivinni.
Érezni kell, ahogy elrohadnak a mondatok,
És újjászületnek, mint tegnapból a holnapok.
A nevem "Tűz, jöjj velem", vagy húzz a fenébe,
AZA mondta, hogy fulladjunk bele a zenébe.
A szöveg könnyen jön, mert utat vágok előtte,
A raped poén, és az én rapem lelőtte.
Levegőt visztek, és csak Ti érzitek nehéznek,
Felfelé bámultok, de úgy érzem, hogy lenéztek.
A szavam magyar, mégis itt nem érti senki,
Egy poszter vagyok, haver, vigyél haza, tedd ki!
A vajda telep, 12 volt az otthonom,
Karriert akartam, de elcsúsztam a mocskodon.
Vigyorgó pofával írom meg ahogy szenvedek,
És tudod mit értem el? Hogy szeretnek az emberek.
[Tkyd] x2
Én erő, Te gyenge. Én fegyver, én zászló.
Én első, Te többi, ma már nem elég pár szó.
Én ösvény, Te fösvény, én érték, Te jelmez,
Dreamteam demo, örök szerelem, kellesz!
[San]
"Jah..."
Törött toll, szakadt vászon, véres szavak,
Üres papír lett a világ, mi a szavamtól szétszakad.
Dream demo, ez meg ajándék a világnak,
Egy olyan ablak amin a vakok is kilátnak.
Hát éljen az élet, lángoljon az égbolt itt,
De ez az élet ködfelhő, mi szépen lassan szétoszlik.
Üresek vagytok, a lelketek porcelán,
Szóval mélyebb itt a baj mint az Atlanti óceán.
De vannak álmok, arra épülnek a vágyak,
Szemben meg a mennyország, de ott zárt ajtók várnak.
A föld alattunk meg mocsárrá változott
Egy pillanat alatt, amíg nem figyeltünk oda.
Eltűnt a szeretet, vagy más lett az értéke,
Csak értéktelen szemét, amit lehúzunk a WC-be.
Színes új világ, digitális élvezet,
Hol 10-ből 9 embernél a valóság már szétesett.
Ez kurva rap, olyan mint az élet,
Néha mocsok, néha gyönyör, néha talál, néha téved.
Néha meg olyan, hogy darabokra szétszed,
De csak az éli túl, aki öntudatra ébred.
[Tkyd] x2
Én erő, Te gyenge. Én fegyver, én zászló.
Én első, Te többi, ma már nem elég pár szó.
Én ösvény, Te fösvény, én érték, Te jelmez,
Dreamteam demo, örök szerelem, kellesz!
Zsebben nyíló fricska
Megvan az a vicc, amiből kimarad a csattanó? Irlanda Áron és Irlanda Kristóf duója, a Pavilon legújabb dala éppen ilyen. A Puffhoz klip és készült Karlóczy Dominik rendezésében. A zenét Áron szerezte, a szöveget pedig testvére, Kristóf írta. A Puff elején a miskolci Helynekem Helyfoglaló tehetségkutatójáról hallhatóak részletek a zsűri tényleges értékeléséből.
- Maga a dal olyan, mintha egy 16 éves, dacos kisfiú mindennel szemben szurkálódna, ami kicsit is trendi vagy mainstream, mindezt kicsit számítógépes zenékre emlékeztető, Hammond-orgonával vegykezelt drum and bass-be ültetve - fogalmazott Irlanda Kristóf.
Üres beszéd, felesleges fecsegés a PUFF című dal?
- A szöveg tulajdonképpen egy beef, aminek nincsen címzettje. Jár a száj, de üres a beszéd, a felesleges fecsegés, a megszokásból feltett hogy vagy? kérdés a hozzá tartozó, semmitmondó válasszal –
összességében azt a hangulatot próbáltuk meg visszaadni, ami Magyarországon valószínűleg mindenkinek ismerős
- tette hozzá a zenész.
A szöveg nem akar nagyot mondani, csupán poénnak szánta a formáció
- Áron megírta a dalt, majd azt mondta, »Kristóf, én nagyon szeretem a szövegeidet, de most írj valamit, ami nem akar nagyot mondani. Alapvetően viccelődős dal volt a terv, mert egyébként hajlamosak vagyunk a – szerintünk – még ízléses pátoszra, a sebfeltépegetésre és a túlzott érzelgősségre, ezért itt az volt a koncepció, hogy az egész legyen egy hosszú poén, aminek nincsen csattanója. Úgy álltam neki, hogy akkor ahogy esik, úgy puffan – innen is a cím, na meg persze onnan, hogy mindenki állandóan pufog. Gondoltuk, beszállunk - mondta Kristóf.
A kliphez mindenki a saját gondolatait dobta be
- Nem először dolgoztunk együtt, nagyon jól is megy a közös munka. Most sem volt forgatókönyv, hanem összeültünk ötletelni, mindenki hozta a saját gondolatait, és szerintem sikerült is megragadni a hangulatot, amit szerettünk volna - mesélte Kristóf.
Fotó: Pavilon hivatalos
