|
|
|
| Előadó: | Bohemian Betyars |
|---|---|
| Album: | Utcabetyár |
| Megjelenés: | 2013 |
| Hossz: | 0:00 |
| Szövegírók: |
Szűcs Levente Mihályfi Máté |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Magyar Zeneműkiadó |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Egy széken ülve, pohárral kézbe magam elé néztem,
és láttam kétségbe esettnek tűnő tükörképem.
Eltorzult az arca már az önmarcangolástól,
minden bölcsnek szavától, a jövő --némaságtól.
Ezért inkább belemerül az öntudatlan létbe,
bolond az, kinek célja a boldogság keresése.
Dühös vagyok arra aki, nem ért meg engem.
Akarom, hogy semmiért is mindenki szeressen.
Az összes jó nő hulljon le ölembe, az égből,
az élet egyen morzsákat, az én tenyeremből.
Hát ezt kívánja magának egy zavarodott ember,
kinek ereje nincs, de mérge van önmagával szemben.
Bármerre megyek én, nem találom a helyem,
bármiben is bízzak, túl szép, hogy igaz legyen.
Nincsen elég erőm, hogy a helyes útra lépjek,
sárban áll már rég a lábam, behunyt szemmel élek.
Várj, kérlek ne menj még, így nem lehet vége,
ígérem, hogy nem várok több választ a kérdésemre.
Elhiszem, hogy nincsen jó a másik oldal nélkül,
és szembe kell néznem velük egyszer úgyis végül,
de addig meg csak menekülök, hátha van még rá remény,
hogy az ingyen osztott boldogságot megtalálom én
Elfelejtem inkább minden kérdésem és bajom,
remélem a jelenben majd, valahogy csak kibírom.
Örülnék már azt hiszem az öntudatlan létnek,
csak elég erőt kérek hozzá, s lelki szegénységet,
hát ezt kívánja magának, egy zavarodott ember,
kinek ereje nincs, de mérge van önmagával szemben.
Amire vágysz, azt a rossz helyen keresed.
Az út amin jársz, a vesztedbe vezethet.
Korhadt fából próbálsz szép álmot faragni,
az önámítást lassan abba kéne hagyni.
Nem leszel senki az emberek szemében,
nem fogsz ragyogni csillagok fényében.
Ki szeretet régen nem lesz büszke rád,
elfogy lassan és ez a te hibád, hát
könnyítsél magadon néhány felessel,
hisz mindegy egyszer úgyis elesel.
Én próbálom festeni, a legszebb képet,
ha boldognak látszom, én akkor is félek.
Nem tudom később majd, mit hoz az élet,
én nem hittem semmiben, de mégis remélek.
Az Anna and the Barbies új dallal zárja az évet: a Még egy kedd egy intenzív, társadalomkritikus dal, amely december 12-én a Dürer Kert színpadán is felcsendül majd.
Az Anna and the Barbies ismét erős üzenettel jelentkezik: Még egy kedd című friss szerzeményük a modern élet ritmusát és az emberi kiégést fogalmazza újra ironikus és sűrű, rapszerű előadásban.
Anna and the Barbies-dalszövegek itt.
Pásztor Anna így mesélt a dalról: „Az emberek ideologizálják a hétvégéket, hibernálnak vasárnap, a hétfőket csukott szemmel szenvedik végig, és talán szerdától, térden csúszva, de ébredezik bennünk remény. Mi írtunk a keddekről egy dalt, ami érdekes módon egy kicsit az emberiség mostani állapotát is leírja: a senki földje, ahol egyszer csak egy kedden rádöbbensz, hogy hajótöröttként egyedül maradtál.” A dal egy nyers, ironikus manifesztum, amelyben a ritmus és az önirónia kerül középpontba.
A videoklipet Vadas Géza rendezte, aki így emlékszik a közös munkára:
„Anna futógépes vízióval keresett meg. Amint meghallottam az alapötletet, tudtam, hogy működni fog. A helyszínen formáltuk véglegesre – letisztult, mégis erős lett, pont, ami a dalhoz kell.”
A Még egy keddet – a régi kedvencekkel együtt – élőben is hallhatja a közönség december 12-én a Dürer Kertben.
Fotó: Anna and the Barbies
