|
|
|
| Előadó: | Bohemian Betyars |
|---|---|
| Album: | Utcabetyár |
| Megjelenés: | 2013 |
| Hossz: | 0:00 |
| Szövegírók: |
Szűcs Levente Mihályfi Máté |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Magyar Zeneműkiadó |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Egy széken ülve, pohárral kézbe magam elé néztem,
és láttam kétségbe esettnek tűnő tükörképem.
Eltorzult az arca már az önmarcangolástól,
minden bölcsnek szavától, a jövő --némaságtól.
Ezért inkább belemerül az öntudatlan létbe,
bolond az, kinek célja a boldogság keresése.
Dühös vagyok arra aki, nem ért meg engem.
Akarom, hogy semmiért is mindenki szeressen.
Az összes jó nő hulljon le ölembe, az égből,
az élet egyen morzsákat, az én tenyeremből.
Hát ezt kívánja magának egy zavarodott ember,
kinek ereje nincs, de mérge van önmagával szemben.
Bármerre megyek én, nem találom a helyem,
bármiben is bízzak, túl szép, hogy igaz legyen.
Nincsen elég erőm, hogy a helyes útra lépjek,
sárban áll már rég a lábam, behunyt szemmel élek.
Várj, kérlek ne menj még, így nem lehet vége,
ígérem, hogy nem várok több választ a kérdésemre.
Elhiszem, hogy nincsen jó a másik oldal nélkül,
és szembe kell néznem velük egyszer úgyis végül,
de addig meg csak menekülök, hátha van még rá remény,
hogy az ingyen osztott boldogságot megtalálom én
Elfelejtem inkább minden kérdésem és bajom,
remélem a jelenben majd, valahogy csak kibírom.
Örülnék már azt hiszem az öntudatlan létnek,
csak elég erőt kérek hozzá, s lelki szegénységet,
hát ezt kívánja magának, egy zavarodott ember,
kinek ereje nincs, de mérge van önmagával szemben.
Amire vágysz, azt a rossz helyen keresed.
Az út amin jársz, a vesztedbe vezethet.
Korhadt fából próbálsz szép álmot faragni,
az önámítást lassan abba kéne hagyni.
Nem leszel senki az emberek szemében,
nem fogsz ragyogni csillagok fényében.
Ki szeretet régen nem lesz büszke rád,
elfogy lassan és ez a te hibád, hát
könnyítsél magadon néhány felessel,
hisz mindegy egyszer úgyis elesel.
Én próbálom festeni, a legszebb képet,
ha boldognak látszom, én akkor is félek.
Nem tudom később majd, mit hoz az élet,
én nem hittem semmiben, de mégis remélek.
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
