|
|
|
| Előadó: | Erhid |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Nem érzem a veszélyt, nem látom a végét,
ezerszer tettem fel a kérdést, hogy miért én?
Nem mondom el többször, hogy változnom kellett,
megedzett az élet, az eredménye ez lett.
Eljött egy új korszak, oly régen vártam,
tudtam, hogy ez lesz, hogy valahol még más van.
Hogy ki mennyit ér, a kezdetektől vágtam,
a hátbaszúrós fájtából, körülöttünk száz van.
Egy két célom volt eddig, de mára már száz lett,
én sorra gyűrtem le azt, ami másokban kárt tett.
Méregethetsz, de kevés vagy te hozzám,
maradjál magadnak az életed egy botrány.
Könnyű vérű lányok ezer rajtatok a folt már,
a fajtátokkal, túl sok dolgom volt már.
kajak unom azt, hogy nincs meg már a mérce,
de ha felteszik a kérdést, hát akkor miért ne...
refr.:2x
Függetlenség, szabadság, de mindenki csak mászik,
pénz, a karrier, a századunkon látszik,
de korlátoz a világ és rájövünk, hogy más nincs,
örülhetünk annak, ha van egy kicsi mázlink.
Folyton csak tanulunk, minden nap egy óra,
nem kell a komolyság, de figyelj a jó szóra.
Mert itt eltipor az élet, eltipor a világ,
úgy kell, haladnunk, ne húzzanak a hibák.
Egy életünk van, egyetlen egy szerelem,
már vágom mit jelent és mi az ami kell nekem.
Mindig kell egy villanás, hogy fényt hozzon a képbe,
és kell az első löket, az akadályt meg félre,
de nem értem akkor, miért indulunk félve?
Ha mind kettő meg volt, nem sérülünk még le.
Csak figyelem a világot, és nézlek néha téged,
oly más vagy mint én, még is ezt hozta az élet,
egy új kapocs kezdete, mi akkor ér majd véget,
ha elvesztjük azt is, mi az utolsókig éltet,
volt egyszer egy srác aki a világtól féltett,
csak ezt ne feledd el, te jelented a létet.
refr.:2x
Elmúlt már éjfél, de én a várost járom,
a nappal telít meg marad így is károm.
Minden utca történetét, már kívülről vágom,
bár torzul a kép, de még magam előtt látom.
Nappal az felszín, az éjszakát várom,
a falakon az utca művészete áll, hogy
graffek, tagek, hugyfoltok és lábnyom,
zajlik az élet, csak flesseld be és várd, hogy
elvigyen az éjszaka, a neked való lányhoz.
Megszólít a hang, de magadtól is vágod.
Előttünk van minden, még is válaszokra várunk,
miért csúszunk vissza, mi az mi nincsen nálunk.
“Most már nem érdekel minket, hogy ki mit gondol”
Kevés olyan őszinte, zeneileg egy irányba mutató, mégis egymást kiegészítő barátság van, mint amilyen az ország elsőszámú speed-folk-punk zenekara, a Bohemian Betyars, és a cigányzene talán legismertebb hazai képviselője, a Parno Graszt között virágzott az elmúlt években. Ennek szebb kiteljesedése nem is lehetne, mint a most megjelenő, A falu rossza című újabb közös szerzeményük, amelynek alapjául egy híres népdal szolgál, amin természetesen csavartak egy nagyot, és “betyárosították”. A végeredmény önmagáért beszél.
Bohemian Betyars-dalszövegek itt.
A Bohemian Betyars idén ünnepli fennállásának 15. születésnapját, nem is akárhogyan: egy hetedhét országra szóló mulatsággal készülnek a Budapest Park színpadára, ahol ráadásul az idei évük egyetlen önálló budapesti koncertjét is adják. Sok meglepetés vendéggel is kiegészülnek, de az talán nem meglepő, hogy évek óta állandó tettestársuk, a Parno Graszt is velük tart majd a jeles napon. Persze a srácok nem elégszenek meg “ennyivel”: a hatalmas sikert aratott 2017-es Ha menni akarok és a 2019-ben kiadott Kelen Shavo után most újból közös dallal jelentkeznek. A régmúltra visszanyúló barátságra a Bohemian Betyars egyik frontembere, Palágyi Máté Kakas a következőképp emlékszik:
“Néptáncosként gyerekkorom óta szeretem a Parno Graszt zenéjét, amit azóta is legjobb cigányzenének tartok. Egyszer egy pécsi koncerten zenéltünk egymás után, és az öltözőben elindult az ismerkedés, látszott, hogy jó a kémia a két csapat között. Egyértelmű volt, hogy egy közös számmal kellene meghálni a nászt, ebből született meg a Ha menni akarok. Aztán jöttek az első vendégszereplések egymás koncertjein, majd néhány év után lementünk Pálházára egy hétvégére összerakni egy koncertet, ahol 12-en minden este hajnalig zenéltünk, énekeltük. Azóta számtalan koncertünk volt együtt, amik a nyarak üdítő pillanatai, és úgy érzem, ez a harmadik számunk ismét nagyon fog tetszeni mindkét közönségnek.”
A most megjelenő A falu rossza című szerzemény egy híres népdalra épül, amely arról szól, hogy előadóját kitagadta az egyetlen közösség, ahová eddig tartozott: a falu. Mindenki őt ugatja, ő pedig visszaszól nekik: “nem vagyok én rosszabb másnál”. Ahogy Palágyi meséli:
