|
|
|
| Előadó: | Hajnali Emberek |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Refrén:
Mostanában nagyon meleg van,
Megsülök bent a szobában,
Csak bámulom a tűző napot,
Mert unatkozok, de nagyon-nagyon.
Ha már a limonádé sem segít,
Már az is csak melegít,
Csak bámulom a tűző napot,
Mert unatkozok, de nagyon-nagyon.
Verse 1:
Mindegy hogy hol vagyok,
Megfő a fejem,
Bármihez hozzányúlok,
Szétég a kezem.
A buszon meg fűtenek ezerrel,
A szar is belémsül [A ruhám rámsül]
Persze akad aki élvezi ezt,
De ezzel ő van egyedül.
Az izzadságomat összegyűjtöm,
Kijön egy egész pohár belőle,
A homlokomat letörlöm,
És izzadság csapódik a kezemre.
Ha leöntöm a fejem vízzel,
Az sem segít,
Mert jön egy eső estére,
És megfázok, a fenít.
Refrén:
Mostanában nagyon meleg van,
Megsülök bent a szobában,
Csak bámulom a tűző napot,
Mert unatkozok, de nagyon-nagyon.
Ha már a limonádé sem segít,
Már az is csak melegít,
Csak bámulom a tűző napot,
Mert unatkozok, de nagyon-nagyon.
Verse 2:
Bárhová megyek a városban,
Mindenkin látom, hogy meg van főve,
Mint egy hadsereg a csatában,
Agyon lenne lőve.
Reggel még el lehet viselni,
De de délelőttre... elképesztő!
Délutánra meg meg lehet főni,
Mint egy délibáb olyan szemfényvesztő.
Amikor dugó van az úton,
Minden sofőr kész van,
Amikor állnak a kocsik a körúton,
Minden embernek vége van.
Éjszaka, mikor fölkelsz inni,
El se jutsz a konyhig,
Mert annyira kiszáradtál mint-
Ha gyalogolnál Kairótól Mozambikig.
Refrén:
Mostanában nagyon meleg van,
Megsülök bent a szobában,
Csak bámulom a tűző napot,
Mert unatkozok, de nagyon-nagyon.
Ha már a limonádé sem segít,
Már az is csak melegít,
Csak bámulom a tűző napot,
Mert unatkozok, de nagyon-nagyon.
Verse 3:
Bármit veszek a boltban,
Kólát, Fantát, vizet,
A szomjamat nem nagyon oltja,
Hiába veszek vagy tízet.
Ilyenkor a legjobb dolog
A fagyi, mert az legalább
Lehűti a torkom,
És nem kerülget a láz.
Ilyenkor focizni sem érdemes,
Mert hőgutát kapsz a pályán,
Napozni is veszélyes,
Mert olyan érzés, mintha lávát innál.
A mályhűtőből kivett ital,
Ami három napig ott volt,
Iszok belőle vagy öt pohárral,
De még mindig nem mondanám, hogy sokkal jobb.
Refrén:
Mostanában nagyon meleg van,
Megsülök bent a szobában,
Csak bámulom a tűző napot,
Mert unatkozok, de nagyon-nagyon.
Ha már a limonádé sem segít,
Már az is csak melegít,
Csak bámulom a tűző napot,
Mert unatkozok, de nagyon-nagyon.
Verse 4:
Egy hideg fürdő nyáron,
Ennél nincs is jobb,
A kádban jól elterülök háton,
Egy pohár limonádéval passzolni fog.
A napom nem tajlik másról,
Minthogy felkelek fél tízkor,
Eszek, fürdök, megmosakszom párszor,
Leöntöm magam, bármit találok.
Délelőtt csak ülök bent a házban,
És nem csinálok semmi hasznosat,
Néha elalszok, de olyankor gáz van,
Mert az ágy túl meleg, én meg megsülök rajta,
Ebédnél a nap pont fent van,
Besüt ezerrel a szobába,
Nagyon örülnék annak, hogyha
Egy kicsit lejjeb menne már, mer' nagyon elegem van!
Refrén:
Mostanában nagyon meleg van,
Megsülök bent a szobában,
Csak bámulom a tűző napot,
Mert unatkozok, de nagyon-nagyon.
Ha már a limonádé sem segít,
Már az is csak melegít,
Csak bámulom a tűző napot,
Mert unatkozok, de nagyon-nagyon. (2x)
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
