|
|
|
| Előadó: | Vészkijárat |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Hip-Hop |
| Címkék: | Keressük! |
Ha igazán ismernél, látnád a szememben,
hogy nem könnyű az élet, és még pénz sincs a zsebemben.
Ha igazán ismernél, tudnád, hogy a nevem
éppen annyi bajjal jár, amennyi a sikerem.
Ha igazán ismernél, akkor vágnád az én utam,
sokkal nehezebb annál, mint hogy te végigjárnád.
Ha igazán ismernél, súgnád honnan jöttem,
de a magadfajta jobban jár, ha távol marad tőlem.
Ha igazán ismernél, engem fújnál a falakra,
szavak nélkül értenél, és nem hagynál magamra.
Ha igazán ismernél, éreznéd mi hajt,
velem énekelnél, velem írnád a dalt.
Ha igazán ismernél, soha nem kérdeznél,
együtt mozdulnál velem és együtt lélegeznél.
Ha igazán ismernél, a jobbik felem lennél,
egy életen át Te meg Én, és csak engem szeretnél.
Refr:
Olyan vagyok mint Te és Te olyan vagy mint Én,
de ha igazán ismernél, akkor önmagad lennél.
Mert, ha olyan lennék mint Te, és Te épp olyan mint Én,
A világ színtelen lenne és engem sem ismernél.
Olyan vagyok mint Te, és Te olyan vagy mint Én,
De ha igazán ismernél, akkor önmagad lennél.
Mert, ha olyan lennék mint Te, és Te épp olyan mint Én,
A világ színtelen lenne és engem sem ismernél.
Az élet néha jóval több, mint őszinte,
a rapp koffeien, a fake-ek a kávémat nem főzik le.
Én nem jövök felbőszítve, számolok 10-ig a tiszta lángot őrizve.
Foltozott szívek, időnként kitépve,
magamra számítok, nem arra ki véd be.
Nincs mit vesztenem, szabadság a négyzeten,
mer’ erre tettem fel az egész kurva életem.
Azt hiszed ismersz, mer’ vannak itt dalok amik,
át se mennek milyen elveket vallok.
Üres fejektől ne legyenek fenn’ a karok,
mer’ amit Te csóválsz, a kutya, Te farok.
A tudás hatalmában Te is ez lennél,
de hogyan nyerhetnél, ha sose vesztettél?!
Amíg lesznek szavak én mindig állom,
Ki az igazi, valahogy így definiálom:
Refr.
Ha igazán ismernél, akkor tudnád, hogy mennyit,
küzdöttem és hajtottam, hogy eljuthassak eddig.
Ha igazán ismernél, esne le csak, hogy 10 év,
volt a skorpióban több vér és könny, mint hinnéd.
Ha igazán ismernél, nem csak egy könyvtár lennék,
meg pár track – na, ja – és soha nem unnál meg.
Ha igazán ismernél, akkor te lennél az 5 közül
az egy spanom, és ha Te vagy ez csak Neked megy.
Ha igazán ismernél, nem kérdeznél,
akkor sem ha nem értenél, mert éreznél.
Ha igazán ismernél, látnál be a dolgok mögé,
ahogy sorolnám fel sorban, olvasnál a sorok közé.
Ha igazán ismernél, döbbennél rá csak, hogy
nincs az az Isten, hogy szándékkal ártsak.
Ha igazán ismernél, ismernéd a másik oldalam is,
és nem lenne a kép hamis. – ez pé –
Refr. 2x
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
