|
|
|
| Előadó: | Anna & the Barbies |
|---|---|
| Album: | ANEM! |
| Megjelenés: | 2012 |
| Hossz: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Pásztor Anna Pásztor Sámuel |
|
Pásztor Anna Pásztor Sámuel |
|
| Kiadó: | CLS Records |
| Stílus: | alternatív rock |
| Címkék: | csalódás, élet, életérzés, elveszett, fájdalmas, fájdalom, gúnyos, kín, lélekvesztő, lelkis, magány, mélypont, remény, szakítós, szerelem, szerelmes, vágy, válság, várakozás, vígasz [+] |
felvettem egy zen-zakót, de
szorított mellben,
fájni kezdett ott belül,
hogy nincs senkit ölelnem
bort ittam én kenyérrel,
de kicsorbult a késem,
a tizenegyediket,
amikor kőbe véstem
kémlelve az egeket,
felhőket reméltem
de megesett, hogy nem esett,
csak perzselt egész évben.
jelenések könyvétől, némi
enyhülést reméltem,
mert megijedni sem tudtam,
már annyi istent féltem
refr.
csillagokkal álmodom,
de földet ér a lábam
koppanok is nagyokat,
mint bogár a búrában
felvettem egy zen-zakót, de
szorított mellben,
fájni kezdett ott belül,
hogy nincs senkit ölelnem
bort ittam én kenyérrel,
de kicsorbult a késem,
a tizenegyediket,
amikor kőbe véstem
refr.
csillagokkal álmodom,
de földet ér a lábam
koppanok is nagyokat,
mint bogár a búrában
rap:
szent a béke
kék a béka
zöld az ég és
néha –néha
perzsel a nap,
s megadóan
piroslik
a föld
besüpped a
lábam alatt
az aszfaltban
lábnyom marad
míg el nem kopik,
árulkodik
a lábamról,
hogy ott volt
jártam, vártam
kart kitártam
nem jöttél
hát azt se bántam
rád gondoltam
megfontoltam
s jól esett a várás
paplan alatt
nincs akarat
több is veszett
már nap alatt
emelem a
kalapomat,
vége!
variálás
hezitálás
megfelelés
fejenállás
s a végén minden
úgy lett jó
ahogy volt!
egyedül meg
fél a lélek
azt hittem,
hogy már nem élek
csak néztem ahogy
néz az élet-
mosolyogva
homlokomon
csókol
refr.
csillagokkal álmodom, de földet ér a lábam,
koppanok is nagyokat, mint bogár a búrában
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
