|
|
|
| Előadó: | Halott Pénz |
|---|---|
| Album: | Szólj anyunak, hogy a városban vagyok |
| Megjelenés: | 2013 |
| Hossz: | 3:35 |
| Szövegírók: |
Prifer Barnabás Marsalkó Dávid Bolbach Gábor |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Kóválygok a homályban, mint Stallone a ringben
Frodó vagyok Kőbányán ellopták a ringem
Az apámék, hogy tanítsanak iskolába küldtek
De az óriási nagy könyvekből a falak körém ültek
Iskola, iskola után, diploma a kézben
Mégis csak a szívroham, ami kerülget a HÉV-en
12 órát dolgozni apám szerint jó dolog
33 évesen majd az alkoholnak hódolok
Elfelejtek szeretni és elfelejtek álmodni
A csajom helyett a főnöknél kellene bevágódni
Ha jól csinálom, ügyes vagyok, megdícsér a közösség
Önmagamon pórázom, jéghideg az üresség
Nem merem kimondani,de elítélni nem tudom
Hogy a többségnyi társadalom az én fotóalbumom
Mutatom a gyerekeknek, néznek rám büszkén
A TV előtt töltöm el majdnem minden estém
Feltámad a tenger és én más ember leszek
Hétköznapok súlyától a térdem nem remeg
Holnaptól az élet lesz a káros szenvedélyem
Megteszek majd mindent, amit nem mertem még régen
Nem tudom, nem akarom, nem szabad
Magyar vagyok, de nem hihetem állandóan, hogy megszakad
A hátam a sok tehertől, a tepertős hegektől
Ha körbenézek magam körül, az önbizalmam összedől
Nem tudom, nem akarom, nem szabad
Magas vagyok, de nem hihetem állandóan, hogy beakad
A fejem minden akadályba, a lelkem örök papagája
Elnémul, ha elém gördül a világ összes akadálya
Itt az idő változni,most nincs időd a szundira
Mert tenni kell a jövődért, pörög mint egy turbina
Nem kopog a boldogság az ajtón, hogyha nem várod
Ez nem olyan, mint a katonaság, itt nem kaphatsz majd eltávot
Nem érdekel a bőröd színe és nem érdekel a vallásod
Csak együtt lehetünk egyenlők, úgy mint a leprások
Belváros és külváros ma egyesül a tömegben
Egyszerre üvöltsön a csend itt a fülekben
Feltámad a tenger és én más ember leszek
Hétköznapok súlyától a térdem nem remeg
Holnaptól az élet lesz a káros szenvedélyem
Megteszek majd mindent, amit nem mertem még régen (2x)
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
