|
|
|
| Előadó: | Smile Of Hell |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
A lelkem mozi, a számból párával
Törnek elő a gondolatok, csak úgy százával
Belőlem száz ággal ragyog a napfény
Mégis itt állok a közepén, magányos karantén
Kopár sziklák tövében kibukkan a Hold
Rég elszállt az a madár is, 'mi tegnap dalolt
Azóta várom a feloldozást, keresem a kiútat
Keresem a jeleket, hogy melyik, merre, mit mutat
Táncolok a démonokkal, hívogatnak angyalok
Gyerek a lelkem, Mama, pedig én már nagy vagyok
Felmászok a tetejére, az életem játszótér
Bárcsak tudnám, a Nap velem még hányszor kél
A tegnap osztja: feltámasztják a hajnalok, hajnalok...
A múlt osztja: csak éber álmot alhatok, alhatok...
A könnyed mosta, 'míg minden más csak hallgatott, hallgatott...
De a reggel, de a reggel kinyitja majd az ablakot
A tegnap osztja: feltámasztják a hajnalok, hajnalok...
A múlt osztja: csak éber álmot alhatok, alhatok...
A könnyed mosta, 'míg minden más csak hallgatott, hallgatott...
De a reggel, de a reggel kinyitja majd az ablakot
Örökkön örökké, túl nehéz a keresztem
Az életem túlélő show, pedig be se neveztem
Én csak megyek, mintha kergetnének ördögök
Nem rejtenek se fátylak, se lepedők, se ködmönök
Meztelen öntudattal terítem ki lapjaim
Bódultan élem napjaim, csak legyen elég naftalin
Nem kell már hátranéznem, mert nem maradt ott semmi sem
Mindegy mit mondanak mások, amit a szemed mond, azt elhiszem
Követem az árnyékom, bármerre is visz az út
Lehet az a Tisza medre, vagy akár egy tiszta kút
Belenézek a mélybe, hogy meglássam a lelkem
Lehet, hogy kint süt a Nap, de nélküled már bent nem
A tegnap osztja: feltámasztják a hajnalok, hajnalok...
A múlt osztja: csak éber álmot alhatok, alhatok...
A könnyed mosta, 'míg minden más csak hallgatott, hallgatott...
De a reggel, de a reggel kinyitja majd az ablakot
A tegnap osztja: feltámasztják a hajnalok, hajnalok...
A múlt osztja: csak éber álmot alhatok, alhatok...
A könnyed mosta, 'míg minden más csak hallgatott, hallgatott...
De a reggel, de a reggel kinyitja majd az ablakot
Csak suhannak a nappalok, komor viharfelhők
Eltűntek a tegnapok, idekint minden felnőtt
Csak révedés a múltba, menekvés a jövőtől
Pattanjon a szikra, ami feltámaszt a gödörből
A lelkem pernye, a versem meg ravatal
Kopár minden rím, akár egy kopott csatadal
Ugranék a mélybe, hogy érezzek szellőt még
Itt a mélyben kincsesbánya, ezer csókkal feltörték
És nincs már visszaút, nem találok fonalat
Őröl az öreg malom, összeszorítom a fogamat
Csak néhány lépés előre még a párkányon
Csak néhány hajnal még, és véget ér a lázálom
A tegnap osztja: feltámasztják a hajnalok, hajnalok...
A múlt osztja: csak éber álmot alhatok, alhatok...
A könnyed mosta, 'míg minden más csak hallgatott, hallgatott...
De a reggel, de a reggel kinyitja majd az ablakot
A tegnap osztja: feltámasztják a hajnalok, hajnalok...
A múlt osztja: csak éber álmot alhatok, alhatok...
A könnyed mosta, 'míg minden más csak hallgatott, hallgatott...
De a reggel, de a reggel kinyitja majd az ablakot
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
