|
|
|
| Előadó: | José |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Lágy szellő simogatja arcomat a töltésen,
bódulat kerülget a virágillat-örvényben,
Aranysárga réteken sétálunk te meg én,
valóra váltjuk álmaink itt a világnak tetején.
Hol ég és föld összeér, várnak a csodák,
napsütötte fehér partok, rég nem látott komák.
Egy zöld ország, égszínkék folyókkal,
tavakkal, tengerekkel, emberélet-kohókkal.
Fenyőfák és gyantaillat, mi környékez,
hófedte hegycsúcsok árnyékában fölvértez.
A látvány úgy vág mellbe mint egy álom,
Csillagoktól kopár téli éjszakákon.
Esőcseppek gurulnak le arcomon a mélybe,
a felhők közül kiszökik a szivárvány fénye,
így tárul elém a látvány, miért érdemes élni,
amiről csak régi költőink tudtak mesélni.
REF.:
Hagyj élni! Hogy én is hadd élvezzem,
a nap melegét fekve smaragdzöld réteken,
a szél tapintását a fák susogását,
hagyj esőben ázni, érezzem az élet árát.
Hagyj élni! Hogy én is hadd élvezzem,
a nap melegét fekve smaragdzöld réteken,
a szél tapintását a fák susogását,
hagyj esőben ázni, érezzem az élet árát.
A horizonton túl a Hold árnyékában
galaxisok peremvidékei között szálltam,
körülölelt a fény, repített a gondolat,
kiléptem az elmémből, hátrahagytam gondokat.
Egy kék bolygót láttam, fantáziával,
emberek szemében Földöntúli lánggal.
Egy öreg úr a szőlőhegyen szorgoskodik bőszen,
könnyes szeme jövőjét latolgatja egy-egy tőben.
A tikkadt homok arcára fagy,
ahogy egy-egy dús fürtöt maga után hagy.
Az öreg kavicsbánya annyi emléket őriz,
vén dombjaiból nőtt akác, bükkfa, kőris.
Ha mesélhetne, elmondhatná, amit ránkhagyott,
látott már halált, örömöt és bánatot.
De mégis mosolyog, mert a világunk része,
gyönyörű az élet, ha más oldaláról nézed.
REF.
Álmomban egy csendes tengerparton ébredtem,
fehér homokon fekve összezsugorodott életem.
A sokmilliárd porszem között én voltam az egyik,
végre tartoztam valahova, azt tettem, ami tetszik.
Évezredek szálltak el felettem,
milliónyi Nap és Hold tükröződött szememben.
Eltűntek az árnyékok a sötétséget felváltja a
fény - a boldogságra az egyetlen vény.
Felkapott a szél és én hagytam hadd repítsen,
Ismerelten tájakon a szívem fényből merítsen.
A szivárvány útját lépésenként bejárva
hosszú évek múltán találtam csak hazára.
Azóta élek itt, ahol türkiszkék az ég,
a legzöldebb a fű, a leglágyabb a szél,
kerestem egy csillagot és imádkozom hozzá,
maradjon így minden, ami rossz is váljon jóvá.
REF.
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
