|
|
|
| Előadó: | José |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Lágy szellő simogatja arcomat a töltésen,
bódulat kerülget a virágillat-örvényben,
Aranysárga réteken sétálunk te meg én,
valóra váltjuk álmaink itt a világnak tetején.
Hol ég és föld összeér, várnak a csodák,
napsütötte fehér partok, rég nem látott komák.
Egy zöld ország, égszínkék folyókkal,
tavakkal, tengerekkel, emberélet-kohókkal.
Fenyőfák és gyantaillat, mi környékez,
hófedte hegycsúcsok árnyékában fölvértez.
A látvány úgy vág mellbe mint egy álom,
Csillagoktól kopár téli éjszakákon.
Esőcseppek gurulnak le arcomon a mélybe,
a felhők közül kiszökik a szivárvány fénye,
így tárul elém a látvány, miért érdemes élni,
amiről csak régi költőink tudtak mesélni.
REF.:
Hagyj élni! Hogy én is hadd élvezzem,
a nap melegét fekve smaragdzöld réteken,
a szél tapintását a fák susogását,
hagyj esőben ázni, érezzem az élet árát.
Hagyj élni! Hogy én is hadd élvezzem,
a nap melegét fekve smaragdzöld réteken,
a szél tapintását a fák susogását,
hagyj esőben ázni, érezzem az élet árát.
A horizonton túl a Hold árnyékában
galaxisok peremvidékei között szálltam,
körülölelt a fény, repített a gondolat,
kiléptem az elmémből, hátrahagytam gondokat.
Egy kék bolygót láttam, fantáziával,
emberek szemében Földöntúli lánggal.
Egy öreg úr a szőlőhegyen szorgoskodik bőszen,
könnyes szeme jövőjét latolgatja egy-egy tőben.
A tikkadt homok arcára fagy,
ahogy egy-egy dús fürtöt maga után hagy.
Az öreg kavicsbánya annyi emléket őriz,
vén dombjaiból nőtt akác, bükkfa, kőris.
Ha mesélhetne, elmondhatná, amit ránkhagyott,
látott már halált, örömöt és bánatot.
De mégis mosolyog, mert a világunk része,
gyönyörű az élet, ha más oldaláról nézed.
REF.
Álmomban egy csendes tengerparton ébredtem,
fehér homokon fekve összezsugorodott életem.
A sokmilliárd porszem között én voltam az egyik,
végre tartoztam valahova, azt tettem, ami tetszik.
Évezredek szálltak el felettem,
milliónyi Nap és Hold tükröződött szememben.
Eltűntek az árnyékok a sötétséget felváltja a
fény - a boldogságra az egyetlen vény.
Felkapott a szél és én hagytam hadd repítsen,
Ismerelten tájakon a szívem fényből merítsen.
A szivárvány útját lépésenként bejárva
hosszú évek múltán találtam csak hazára.
Azóta élek itt, ahol türkiszkék az ég,
a legzöldebb a fű, a leglágyabb a szél,
kerestem egy csillagot és imádkozom hozzá,
maradjon így minden, ami rossz is váljon jóvá.
REF.
Két műfaj találkozását mutatja be a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás, amely kedden nyílt meg Budapesten az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum kertjében.
A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közösen rendezi meg a kiállítást, amelynek másik része a városligeti intézményben látható. A két helyszínen megrendezett tárlatok fényképeit a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának gyűjteményeiből válogatták.
A Duett című kiállításban a zene és a fényképezés találkozik egymással
A két kifejezési forma egymással párbeszédet folytatva, formabontó módon mutatja be, ahogy a zenei élmények a fényképezés eszközei révén láthatóvá válnak.
A megszólaló zene betölti teret
Családi nappalit, hangversenytermet, rádióstúdiót, tánctermet, vendéglőt vagy akár egy városi teret, a képeken a zene, a zenélés és a hallgatás is képi formában jelenik meg.
Mindkét kiállítás azonos koncepció alapján jött létre
- A kiállítás archív felvételein zenei pillanatok, csend, harctér, polgári otthon és koncertek elevenednek meg. A pillanatfelvételek felidézik azt, hogy mi szólhatott ott és akkor. A néma képek a fantázia segítségével zenei élménnyé válnak - fogalmazott Bősze Ádám zenetörténész.
A kiállításon szereplő képek nem zenei hatást kívánnak kelteni a nézőben, nem a zenéből merítenek inspirációt, hanem a zenével töltött tereket nyitják meg előttünk, mindkét tárlatot különféle tértípusok mentén rendezték el.
Kilenc tértípus mentén mutat be archív felvételeket két hónapon keresztül
A szervezők olyan tereket kerestek, amelyek hangulatait és jelentéseit nagyban befolyásolta, hogy milyen zene szólt bennük és az, hogyan hatott az az ott lévőkre. Ezek a képek lehetőséget adnak arra, hogy kérdéseket tegyünk fel.
Az egyik képen a tizenhat éves Dohnányi Ernő látható édesapjával és más zenészek társaságában, egy másikon Cselényi József operaénekes otthonában a családjával, de Szabados György zongoraművész keze is felfedezhető az egyik archív felvételen zongorázás közben.
- Csellót készítő első világháborús katonák is megjelennek az egyik képen, de a kiállítás felvételei között feltűnik a Zeneakadémia tere is, amelyben "Clemens Krauss vezénylését képzelhetjük el, amint a Bécsi Operaház százfős énekkarát dirigálja a pesti közönség előtt" - mondta a kurátor.
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója beszédet mond a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás megnyitóján a Múzeumkertben 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója szerint a képeket nézve megszólalhat bennünk a zene: olyan emlékek jönnek elő a gyerekkorból, a mindennapokból, amitől azt érezheti a néző, hogy a zene jelen van - hangsúlyozta.
A Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás részlete a Múzeumkertben a megnyitó napján, 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
