Előadó: | Hajnali Emberek |
---|---|
Album: | Keressük! |
Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
Keressük a zeneszerzőt! | |
Kiadó: | Keressük! |
Stílus: | Keressük! |
Címkék: | Keressük! |
Verse 1:
A kedvenc helyem a Nyugodó,
Mert nyaralni itt olyan jó,
Mindig felmászok a fára,
Aztán meg leesek pofára.
Rúgok párat kapura,
Majd bemegyek a jó hideg házba,
Mert meleg van és szomjas vagyok,
Most éppen egy kis zavát iszok.
Néha elmegyünk túrázni,
Én nagyon szeretek gyalogolni.
Elmegyünk Görbi sírjához,
Vagy épp a menedékházhoz.
Van a Nyuginak két hídja:
Egy újabb és egy rozoga.
Én bátor vagyok és merész nagyon,
Így átmegyek a rozoga hídon
Refrén:
Itt mindig jól érzem magam,
Itt soha nem fáj a hasam,
Itt mindig önmagam lehetek,
És akármennyit hülyülhetek.
Itt mindig jól érzem magam,
Itt soha nem fáj a hasam,
Itt mindig önmagam lehetek,
És akármennyit hülyülhetek.
Verse 2:
Na végre, hogy megért' az alma,
Szedjük bele a szatyorba,
Mossuk meg, együk meg,
A hasad nem fájdul tőle meg.
Evés után jól esik
Egy kis pihenés, megesik
Hogy elalszom, de ez nem baj,
Mert van időm hisz nyár van.
Délután négy van, kipihentem magam,
Gyorsan sietek, összekapom magam,
El kéne menni a folyóhoz,
Meg virágot vinni Görbi sírjához.
Görbi tizenegy éve pusztult el,
Okos kutya volt, szerette minden ember,
Megérdemli tehát a virágot,
Nyugodjon békében azt kivánom.
Refrén:
Itt mindig jól érzem magam,
Itt soha nem fáj a hasam,
Itt mindig önmagam lehetek,
És akármennyit hülyülhetek.
Itt mindig jól érzem magam,
Itt soha nem fáj a hasam,
Itt mindig önmagam lehetek,
És akármennyit hülyülhetek.
Verse 3:
Este nyolc van, de még világos,
Itt az idő egy kis focihoz.
Egy fél óra csak, mert aztán
Meg kell ennem a vacsorám.
Majd fürdés után egy kicsikét játszok,
A TV-ben hátha valamit találok,
Ez a kedvencem, ezt még megnézem,
Aztán megyek szunyálni, mert álmos vagyok érzem.
Felveszem a pizsamám, megmosom a fogam,
Kifújom az orrom, megfésülöm a hajam,
Iszok egy pohár meleg tejet,
Majd zúzok aludni oszt reggel kelek.
Ezért szeretjük mi ennyire a Nyugodót.
Mindent megtalálsz, ami csak neked jó.
Majdnem egész nyáron itt vagyunk
Ez a mi úgymond "bunkerunk".
Refrén:
Itt mindig jól érzem magam,
Itt soha nem fáj a hasam,
Itt mindig önmagam lehetek,
És akármennyit hülyülhetek.
Itt mindig jól érzem magam,
Itt soha nem fáj a hasam,
Itt mindig önmagam lehetek,
És akármennyit hülyülhetek.
Sikeres showcase-nappal indult, majd változatos kanyarokkal, katartikus pillanatokkal és felfedezésekkel folytatódott a Bartók Tavasz keretében megrendezett Ritmo.
Ígéretéhez híven élményekben gazdag, globális merítést adott a 2024-es Budapest Ritmo háromnapos zenei utazása április 11-13. között. Gérald Toto varázslatos afro–francia sanzonjai, Gaye Su Akyol galaktikus karizmája, a BCUC által vezényelt transzszeánsz és a Puuluup felszabadult folkja ejtette rabul a közönséget.
Boldog arcok, a tavaszi estén teraszon pihegő közönség, networképítő nemzetközi szakemberek töltötték meg az Akvárium Klubot a Ritmo két fő koncert napján. A „felfedezések fesztiválja” szinte mindent felvonultatott, amit a műfajtól elvárhatunk: elmélyült pillanatokat, távoli kultúrák üzenetét és önfeledt bulit.
Gérald Toto
A hazai közönség imádta Gaye Su Akyol anatóliai pszichedéliáját, a BCUC afrofuturista őrületét, Gérald Toto simogató hangját és stílusát, vagy a Duckshell és Luca Bassanese közreműködését a Bella ciao erejéig. Az Erzsébet téren a legfiatalabb korosztály is kitáncolhatta magát a Duckshell és a Hét Hat Club ingyenes koncertjein. A Puuluup megnevettette és megtáncoltatta a hallgatóságot, míg a Romano Drom Terne Čhavéval közösen adott jubileumi koncertje ünnepi hangulatban telt. Az időjárás is kedvezett a fesztivál hangulatának, amihez tökéletes aláfestést adott Cyborg Templar és Tibsā az Akvárium teraszán.
A showcase-napon a hagyományos népzenétől a dark folkon át az elektronikus fúzióig vonultak fel térségünk zenei dialektusai.
Minden produkció telt házzal ment a Szimpla Kertben, a fellépések hatására több meghívást kaptak a zenekarok, ami a Ritmo egyik kiemelt törekvése. Sikerrel, az eddigi legmagasabb részvétellel zárult a Ritmo szakmai programja is a Magyar Zene Házában. Chris Eckmann, a ljubljanai székhelyű Glitterbeat kiadó alapítója kapta idén a Budapest Ritmo Díjat és az azzal járó egyedi bakelit lemezt, amelyet Weyer Balázs, a Hangvető programigazgatója adott át. A filmprogram idei különlegessége, Vincent Moon és a Dalinda közös alkotása erős szakmai visszhangot keltett.
A világzenei fesztivál idén is hozta, amitől jellegzetes és különleges ez a programsorozatot: nemzetközi szakemberektől az olasz költő-aktivistán át a dél-afrikai punk kollektíváig és a kíváncsi közönségig, mindenki találkozott a Ritmo sajátos erőterében.
Fotók: Pesthy Márton