|
|
|
| Előadó: | Hajnali Emberek |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Verse 1:
A kedvenc helyem a Nyugodó,
Mert nyaralni itt olyan jó,
Mindig felmászok a fára,
Aztán meg leesek pofára.
Rúgok párat kapura,
Majd bemegyek a jó hideg házba,
Mert meleg van és szomjas vagyok,
Most éppen egy kis zavát iszok.
Néha elmegyünk túrázni,
Én nagyon szeretek gyalogolni.
Elmegyünk Görbi sírjához,
Vagy épp a menedékházhoz.
Van a Nyuginak két hídja:
Egy újabb és egy rozoga.
Én bátor vagyok és merész nagyon,
Így átmegyek a rozoga hídon
Refrén:
Itt mindig jól érzem magam,
Itt soha nem fáj a hasam,
Itt mindig önmagam lehetek,
És akármennyit hülyülhetek.
Itt mindig jól érzem magam,
Itt soha nem fáj a hasam,
Itt mindig önmagam lehetek,
És akármennyit hülyülhetek.
Verse 2:
Na végre, hogy megért' az alma,
Szedjük bele a szatyorba,
Mossuk meg, együk meg,
A hasad nem fájdul tőle meg.
Evés után jól esik
Egy kis pihenés, megesik
Hogy elalszom, de ez nem baj,
Mert van időm hisz nyár van.
Délután négy van, kipihentem magam,
Gyorsan sietek, összekapom magam,
El kéne menni a folyóhoz,
Meg virágot vinni Görbi sírjához.
Görbi tizenegy éve pusztult el,
Okos kutya volt, szerette minden ember,
Megérdemli tehát a virágot,
Nyugodjon békében azt kivánom.
Refrén:
Itt mindig jól érzem magam,
Itt soha nem fáj a hasam,
Itt mindig önmagam lehetek,
És akármennyit hülyülhetek.
Itt mindig jól érzem magam,
Itt soha nem fáj a hasam,
Itt mindig önmagam lehetek,
És akármennyit hülyülhetek.
Verse 3:
Este nyolc van, de még világos,
Itt az idő egy kis focihoz.
Egy fél óra csak, mert aztán
Meg kell ennem a vacsorám.
Majd fürdés után egy kicsikét játszok,
A TV-ben hátha valamit találok,
Ez a kedvencem, ezt még megnézem,
Aztán megyek szunyálni, mert álmos vagyok érzem.
Felveszem a pizsamám, megmosom a fogam,
Kifújom az orrom, megfésülöm a hajam,
Iszok egy pohár meleg tejet,
Majd zúzok aludni oszt reggel kelek.
Ezért szeretjük mi ennyire a Nyugodót.
Mindent megtalálsz, ami csak neked jó.
Majdnem egész nyáron itt vagyunk
Ez a mi úgymond "bunkerunk".
Refrén:
Itt mindig jól érzem magam,
Itt soha nem fáj a hasam,
Itt mindig önmagam lehetek,
És akármennyit hülyülhetek.
Itt mindig jól érzem magam,
Itt soha nem fáj a hasam,
Itt mindig önmagam lehetek,
És akármennyit hülyülhetek.
1. rész, Fotográfus mesterek és fotóművészek íróportréi, 2024. április 27 – június 24.
2. rész, A múzeumi fényképészek íróportréi, 2024. június 27 – december 15.
2024-ben alapításának 70. évfordulóját ünnepli a Petőfi Irodalmi Múzeum, amelyet egy gazdag és sokszínű, gyűjteményeit bemutató kiállítássorozattal ünnepel meg. Ennek a sorozatnak képezi az első részét A halandóság törékeny arcai fotókiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményének íróportréiból. A jubileumi tárlat olyan válogatást mutat be a múzeum archív fényképeiből, amely sajátos keresztmetszetet nyújt az irodalom jeles szereplőiről éppúgy, mint a magyar fotótörténet kiemelkedő alkotóiról.
A kiállítás felépítése rendhagyó, mivel azonos főcím alatt két önálló, időben egymást követő tárlat szerepel. Az elsőn (2024. április 27 – június 24.) az archív írói arcképekre, míg a másodikon (2024. június 27 – december 15.) a múzeumi fényképészek munkája során készült portrékra kerül a hangsúly. A két egymást követő tárlat összesen mintegy 150, a múzeum tulajdonában lévő klasszikus magyar író arcképét vonultatja fel.
Végigtekintve a kiállításon, a látogató számos ismerős fényképre bukkanhat. Ki ne látta volna tankönyvében a megtört tekintetű Arany, az igéző Ady, a kalapos dendi Kosztolányi vagy a vigasztalan Juhász Gyula fotóját? Közös bennük, hogy valamennyit a PIM fotógyűjteménye őrzi.
A múzeum már 1954-es megalakulásakor kiemelt jelentőséget tulajdonított a fotográfiáknak, amelyek műtárgyként, készítőjüket is megnevezve kerültek be a nyilvántartásba. Az áprilisban megnyílt tárlat válogatás a Művészeti, Relikvia- és Fotótár 40 ezer darabos írói ikonográfiai kollekciójából, a PIM fotógyűjteményének legértékesebb egységéből. A Művészeti Tár fotógyűjteménye országosan is a legnagyobb írói képi adatbázis, és mint ilyen, nélkülözhetetlen kiállítások, irodalmi kiadványok összeállításakor is.
Az első bemutatón (2024. április 27. – június 23.) szereplő, időrendben kiállított mintegy 80 fénykép neves fotográfusok – Simonyi Antal, Ellinger Ede, Uher Ödön, Székely Aladár, Rónai Dénes, Pécsi József, Escher Károly, Zinner Erzsébet, Balla Demeter, Gink Károly, Molnár Edit, Szilágyi Lenke és többek - munkáin keresztül egyben fotótörténeti ívet is felrajzol, érzékeltetve, hogyan alakult a portréfényképezés technikája és szemléletmódja a korai és a legújabb felvételek között eltelt mintegy 150 évben. A tárlat legkorábbi fotográfiája Tiedge János Vörösmartyt ábrázoló felvétele 1854-ből, míg a legutóbbiak a 2000-es évekből valók. A kiállítás az irodalom és fotográfia egyfajta izgalmas találkozására invitál.
A gyűjtemény bővelkedik különleges, korai fényképészeti eljárással készült eredeti fotográfiákban. Kiemelkedik közülük Székely Aladár Ady Endréről 1915-ben készült dedikált fotója, Simonyi Antal Jókai Mórról, illetve Arany Jánosról készült albumin fényképei, Ellinger Ede Arany János fényképe, Balogh Rudolf Molnár Ferencről haditudósítóként készült fotója, vagy Edward Steichen, a divatfotózás úttörőjének Molnár Ferenc portréja, és Kaffka Margit albumin fényképe.
A halandóság törékeny arcai címet Juhász Ferenc Molnár Edit Íróportréim című 1973-as pécsi kiállítására írt megnyitóbeszédéből kölcsönöztük.
A második kiállításon (2024. június 27. – december 15.) a PIM fotósai (Berekméri Zoltán, Flesch Bálint, Bókay László, Dobóczi Zsolt, Belicza László Gábor, Gál Csaba és Birtalan Zsolt) által az elmúlt évtizedekben készített íróportrékra kerül majd a hangsúly.
A kiállítás kurátorai: Kovács Ida és Kemény Aranka irodalmi muzeológusok, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: Mihalkov György, PIM
