Előadó: | Children of Distance |
---|---|
Album: | IV. Felvonás |
Megjelenés: | 2012 |
Hossz: | 4:14 |
Szövegírók: |
Nyári Roland (Shady) |
Flavio De Martino |
|
Kiadó: | Gold Record Music Kft. |
Stílus: | Keressük! |
Címkék: | Keressük! |
Refrén (Horus)
Ha megdöglök egyszer, csak írjátok a síromra,
Nem mentem el, csak már nem annyira bírom ma.
Túl nehéz a lét, túl könnyű a vég,
A jobbakat úgyis az élet tépi szét.
1. Versszak (Horus)
Minden ismerősöm dj, minden ismerősöm gengszter,
Egyik ismerősöm sem tudja magáról azt, hogy seggfej.
Minden ismerősöm ismerős mindenfelé, de várjunk má,
Mindenki malackodna, de fogy a hely a vályúnál.
Kisfiú vagy még haver,
A romantikus repp szar, ez van elfogyott a "mély" vaker.
Reppelhetnék arról, hogy reppelek vagy reppelnék,
De az önjelölt Petőfik a tereket úgyis ellepték.
Manapság kurva nagy divat lett minket fikázni,
Jaj istenem valaki segítsen neked kirázni.
Buta vagy hiába bérelsz fel egy kampót,
Még így is több alkalmam lenne elkapni a kankót.
Pihenj már egyet, elférünk, a világ elég nagy,
Bár, a spanokkal együtt egy jó nagy csapat faszszopó vagy.
Beszélj értelmesen kajak, nem értem, mit szeretnél,
Te nem láttál még rosszabbat egy bolond paraszt gyereknél.
Refrén (Horus)
Ha megdöglök egyszer, csak írjátok a síromra,
Nem mentem el, csak már nem annyira bírom ma.
Túl nehéz a lét, túl könnyű a vég,
A jobbakat úgyis az élet tépi szét.
Ha megdöglök egyszer csak írjátok a síromra,
Nem mentem el, csak már szarok rá a kínokra,
Túl nehéz a lét, túl könnyű a vég,
A jobbakat úgyis az élet tépi szét.
2. Versszak (PlaZma)
Tizenévesen, hosszú éjszakák,
Megéreztem hamar a ribik meg a pénz szagát.
Átbaszott száz barát, de nem érdekel,
Hogy a felszínes emberek mit érnek el.
Holdfényes esték Budapesten,
A bűnbe hamar testvér én is beleestem,
Lehúzások, kábszer, bandák és hatalom,
Folyton hazudtam, nem foghattak a szavamon.
Melózni mentem, nem volt otthon étel,
Mai napig PlaZma csak Isten előtt térdel.
Verejtékkel-vérrel, hullán hazaesve
Mesél minden nappal, mesél minden este.
Vagyok aki vagyok, még sosem voltam büszke,
Mindenkinek én voltam a szívében a tüske.
Leszarok mindent, nyelvem a rappet bassza
Én sohasem változom, amíg a nevem PlaZma!
Refrén (Horus)
Ha megdöglök egyszer, csak írjátok a síromra,
Nem mentem el, csak már nem annyira bírom ma.
Túl nehéz a lét, túl könnyű a vég,
A jobbakat úgyis az élet tépi szét.
Ha megdöglök egyszer csak írjátok a síromra,
Nem mentem el, csak már szarok rá a kínokra,
Túl nehéz a lét, túl könnyű a vég,
A jobbakat úgyis az élet tépi szét.
3. Versszak (Shady)
Ez ilyen beszólogató szöveg, mert azt mondtuk, hogy kell ilyen
Mielőtt jön a kaszás, ne hogy egy ilyen nélkül elvigyen.
Nehogy úgy rohadjak el, miután lemegy a függöny,
Hogy azt mondják, eltűntem, eddig ez volt a legjobb trükköm.
Nagyon szépen köszönöm, az összes rosszindulatnak,
Remélem, hogy sírom fölött majd röhögve mulatnak.
Hogy mi értelme volt ennek az egésznek azt nem tudják,
De majd elmondhatják magukról, hogy ők bizony megmondták.
Jó trollkodást, jó gép előtt ülést,
Őszintén kívánok nektek teljes végelgyengülést.
Márványtábla helyett legyen egy ilyen szép dalotok,
És mindörökké hirdesse a dicsőséges szarotok.
Remélem egy idézetben eljut ez majd hozzátok,
Ez nem rap, ez fos, szóval hiába is osszátok,
Ezt én is tudom és értem, de elértem amit elértem,
Én már jól leszek akkor is, ha a csuklyás fazon jön értem!
Refrén (Horus)
Ha megdöglök egyszer, csak írjátok a síromra,
Nem mentem el, csak már nem annyira bírom ma.
Túl nehéz a lét, túl könnyű a vég,
A jobbakat úgyis az élet tépi szét.
Ha megdöglök egyszer csak írjátok a síromra,
Nem mentem el, csak már szarok rá a kínokra,
Túl nehéz a lét, túl könnyű a vég,
A jobbakat úgyis az élet tépi szét.
4. Versszak (Carp-E)
Ha eljött az én időm, talán egyszer mennem kell,
Nem lesz holnap, mert nem ébredek majd többé fel,
Márványtábla, csak ennyi marad belőlem,
Meg pár golyó a tárban, amivel magam is fejbe lőttem,
Aki mindig győz nem tudja milyen ha padlón vagy,
Mert a dalok amik fájnak, mind a veszteseknek szólnak
Ez most itt az én dalom, kikiálthatsz vesztesnek!
Aki szembenéz a sorsával, a haláltól sem retten meg,
Minden ember gyarló, az őszinteség rég kihalt,
Miattatok feladnám, de az ösztönöm is élni hajt.
A gyávaságom vezérelt, de nem számolhat le velem
Elvesztem a reményt, mégis adj okot, hogy ne tegyem
Ha szar ember is voltam, nem ragadtam a mocsokban,
Rólam csak egy tiszta emlék marad majd a nyomomban,
Én nem adhatom még fel, talán most a szív fogja,
És nem mentem el, csak már szarok rá a kínokra!
Refrén (Horus)
Ha megdöglök egyszer, csak írjátok a síromra,
Nem mentem el, csak már nem annyira bírom ma.
Túl nehéz a lét, túl könnyű a vég,
A jobbakat úgyis az élet tépi szét.
Ha megdöglök egyszer csak írjátok a síromra,
Nem mentem el, csak már szarok rá a kínokra,
Túl nehéz a lét, túl könnyű a vég,
A jobbakat úgyis az élet tépi szét.
– A fesztiválszezon végén már csak a karszalag fakó lenyomata emlékeztet a nyárra, de a közösen átélt kalandok, a felejthetetlen koncertélmények és a frissen megtapasztalt szabadság érzése velünk maradnak. Ezeket az élményeket és az általuk felvetett kérdéseket vizsgálja a Fesztiválország című zenés mozifilm – szól a beharangozó.
Fotó: JUNO11
Kötelező és marginális nyilatkozatok a Fesztiválországban
A legismertebb magyar fesztiválszervezők szólalnak meg: Lobenwein Norbert, Fülöp Zoltán, Márta István, Oszkó-Jakab Natália, Valde Orsolya, Varga Balázs, Lovasi András és persze kihagyhatatlan Gerendai Károly és Müller Péter Sziámi. Emellett Lovasi András, a Halott Pénz, a Bagossy Brothers Company, a Quimby, Дeva, Sisi, a Margaret Island, a Blahalouisiana is mesél a fesztivál-élményekről.
Müller Péter Sziámi a film díszbemutatóján
Fotó: JUNO11
De miért maradtak ki olyan fesztiválok, amelyek máig meghatározó szereplői (Campus) vagy azok voltak (Hegyalja) a hazai fesztivál-történelemnek? Irreleváns a Dope Calypso és Soma Mamagésa megszólalása. Soma talán épp a forgatás idején lépett fel az Everness Fesztiválon és ezért nyilatkozott, nem derül ki. Önnön erőltetett poénjain nevetgélő, a Szigeten felbukkanó Nánásiék sem adnak hozzá a filmhez. Megszólal még Sisitől Grandpierre Attilán, az átszellemült Varga Líviuson át Beton.Hofiig Beck Zoli és Eke Angéla is, azonban a film készítőinek koncepciója így sem nyilvánvaló.
– A szerkesztési elvem az volt, hogy a hazai fesztiválvilág sokszínűségét mutassuk be, tehát egy-egy fesztiváltípus vagy szubkultúra reprezentálója került be a filmbe – fogalmazott Csizmadia Attila, rendező.
Csizmadia Attila rendező és Varga Lívius (Quimby)
a díszbemutatón
Indokolatlan, hogy a széttetovált, extrém külsejű modell Szintia, aki életében először járt (a Sziget) fesztiválon, egy önálló szeckiót kapjon a filmben. Nem elegáns az sem, hogy olyan nyilatkozatok is vannak, amelyek arról tanúskodnak, hogy egyes előadók mely fesztiválokat nem ismerik. Elmondható kulturáltan (ahogyan a Gryllus-testvérek megbeszélik az Ozora Fesztivált – és ez még vicces is), de ha mégsem sikerül, talán célszerűbb kihagyni az adott véleményt.
A Gryllus-fivérek a film egyik jelenetében
Fotó: JUNO
Függetlenül attól, hogy mit gondolunk a Bánkitó Fesztiválról vagy hogy ismerjük-e a Fekete Zajt, nem tanácsos sértő megjegyzésekkel illetni az adott műfaj kedvelőit. Zenei stílusokról és azok rajongóiról illetlenség bántó dolgokat mondani, pláne ha színpadi ember az illető. Így épp az az elfogadás és nyitottság veszik el a történetből, amelyet hangsúlyoz.
Történetmesélés
Talán épp egy fiktív szereplős történet tette volna kerekké a filmet és törölte volna el a kissé nyers, dokumentumfilmes jelleget? (Ahogyan a Mi vagyunk Azahriah-filmnek jót tett az extra eseményszál.) A Fesztiválország a közlemény szerint abba a filmes hagyományba szeretne illeszkedni, amelynek mérföldkövei az Oscar-díjas Woodstock (Michael Wadleigh, 1970), a Glastonbury (Julien Temple, 2006) vagy az avantgárd Global Groove (Nam June Paik, 1973). Ez sajnos, nem sikerül neki.
Remek lépés volt az archív felvételek modern kori újraforgatása
Gerendai Károlyt már az első Sziget Fesztiválok idején is kamerák kísérték. Számos legendás lépésének (ahogyan sétál a K-hídon vagy a Hajógyárin) eredetijét és reprodukcióját is láthatjuk a Fesztiválországban. A kilencvenes években a fiatalok mertek nagyot álmodni. Megteremtették azt az atmoszférát, amely hazánkat Európa fesztivál-nagyhatalmává tette. Így lett a Diákszigetből Európa legsokszínű fesztiválja. Így élte az álmát a fiatal Gerendai is.
Lovasi András mesél arról, hogy hogyan találták ki a Fishing On Orfű fesztivált. Márta István arról sztorizik, hogy hogyan gyökerezett ki a Balaton-felvidéki falu pajtájából a Művészetek Völgye, amelyet aztán a Gryllus-fivérek értékes munkája is formált. Olyanná, amely ma lehetővé teszi, hogy az egykori Kapolcsi Művészeti Napok mára a nyár egyik legnagyobb kulturális ünnepe legyen.
Lovasi András, a Kispál és a Borz frontembere a film egyik
jelenetében
Fotó: JUNO11
A legjobb plakátragasztók a KFT-nek dolgoztak: a Volt Fesztivál alapítói
Szívmelengető érzés, ahogyan Fülöp Zoltán és Lobenwein Norbert abban a tornateremben mesél, amelyben a legendás soproni fesztivál alapjait lefektették. Kezdetben maguk plakátoltak. Majd híre ment, hogy ezt milyen jól csinálják, a KFT zenekar is felkérte őket a feladatra.
Fülöp Zoltán és Lobenwein Norbert fesztiválszervezők a film
díszbemutatóján
Fotó: JUNO11 Facebook
A Sziget Fesztiválon Torgyán József is tiszteletét tette
A Független Kisgazdapárt elnöke nyomatékosította a fiatal srácokban, hogy az a fontos, hogy a csajoknál jól teljesítsenek. Akkoriban a rendezvényen Drogbusz is volt – a szerhasználat ellen kampányolt – nevét sokan félreértelmezték.
Lemmy (Motörhead), David Bowie, vagy épp a az egyik utolsó Linkin Park-koncert az énekes tragikus öngyilkossága előtt Sopronban. A balatoni nyár vízparti élményei, a Bánki-tó bája, a Fekete Zaj experimentális zenéinek sötét mélysége és Paloznak lankáin szálló melódiák egy pohár gyöngyöző bort kortyolgatva – ez mind része a magyar fesztivál-kultúrának.
És a porból lett szabadság, ahogyan a film mottója hangzik. Pillanatnyi emlékképek, a hazai fesztivál-történelem hangulatos mementói, amelyek jólesőn melengetik a néző szívet.
A Blahalouisiana fesztiválkoncertje
Fotó: JUNO11
Életed mozija – hangzik a film másik szlogenje
A fiatalabb generációknak is annyit ad ez a film, mint a hőskor fesztiválozóinak? Inkább azok számára gazdag és üdítő, akik nem a zenei szektor szereplői és most pillantanak be először a magyar fesztiválok kulisszái mögé?
Egy korszak vége a hazai fesztiválozásban
Ahogyan Lobeinwein Norbert fogalmaz: most jött el egy korszak vége. Noresz az idei Strand Fesztiválon, a Dalszerző podcastjében beszélt arról, hogy a közelmúltban beszélgettek a szervező kollégákkal arról, hogy hogyan haladhat tovább a fesztiválok jövője a mai Magyarországon.
Vajon a jövő generációja is megtapasztalhatja majd, hogy milyen érzés a porból lett szabadság?
Közönség-találkozós vetítések listája itt.
A Fesztiválország 2025. szeptember 18-tól országosan látható a hazai mozikban.
Fotók: JUNO11