|
|
|
|
|
Hát itt van mit vártam, amire vágytam
Reményt zabáltam és álmokat hánytam
A lehetségesnél messzebbre szálltam
Sokat reméltem, de semmit nem találtam
A napok, mint mozaik darabok
Kifakult képek, az emlék kavarog
Rímeket hadarok, zenéket zavarok
Stabilnak látszom, de hullanak a csavarok
Magamban mélyen matatok, de maszkot mutatok
hamisak az adatok, a rendszer téved
kiszívja a véred, kéred a béred
de el nem éred
Soha nem ébred, a végtelen nyugalom
A napfényt kutatom, a végtelen nyugaton
Álmomban indulok, végtelen utakon
Vigyázat semmik, az utamat kutatom!
Mindenhol kutatom, véget ér az unalom
Eltűnnek a színek, felváltja az uralom
Szűk a cellám, de minden nap utazom
Mindig más vagyok, de önmagamat mutatom
A testem a homok, ami izzik a napon
Az agyam a tinta, ami szárad a lapon
A kezemmel tollamat vezetem, de vakon
Az emlékeimbe vésve egy padon
A civilizáció rosszabb, mint a vadon
Hiányzik valami, de nagyon
A civilizáció rosszabb, mint a vadon
Hiányzik valami, de nagyon
Új világ...
Hát itt van mit vártam, amire vágytam
Fényt vettettem, árnyékot kaszáltam
Túl sok a relatív, hol van a kreatív?
Valaki hív, de az emléke negatív
Kőből font álmok mögé rejted önmagad
A pénz ragad, a lelkiismeret tagad
Falakat bont a rothadó szeretet
Ha vezeted a szemedet, láthatod a szemetet
Pattan a tár, hiszen nem ölt még eleget
Ömlik az élet, már érzem a meleget
Emberek állnak falnak és félnek
Elfelejtik, hogy kiért is élnek
Jézus, Mohamed, Allah vagy Siva
Választ ad néha a cannabis sativa
A civilizáció rosszabb, mint a vadon
Hiányzik valami, de nagyon
Új világ...
Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
.jpg)
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.
