|
|
|
| Előadó: | Genitív |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Kajak alig látok, mert beütött a másnap
A képek az agyamban, így érzem magam másnak
Stereoban szól minden spanom az utcából
Hogy hülye voltál megint elég a lázadásból
Megállítanak a téren már megint hiányolnak
Hallgatom a sztorit hogy este milyet hajtottak
Közben majd szét megy a fejem, összepakolom a képet
Hogy mi a fasztól láttunk tegnap olyan kurva szépet
Megtaláltam a bűntet rendesen szétesett minden
Felvettem egy számot, bár nem tudom, hogy mi képen
Tegnap jól berúgtam aztán megírtam egy verset
Hogy mért látjuk a nőkben csak a félkör forma segget
Esküszöm többet nem iszok, minden vasárnap megfogadom
Következő szombaton, meg a fejemet foghatom
Így telik el egy hét, ahogy idősödöm bánom
Hogy egyre több fekete folt marad meg az aktámon
Refl:
Tegnap annyira bebasztunk, hogy összefolytak az utcák
Mielőtt haza indultunk még felszívtunk egy utcát
A villogó fények meg felkavarták az agyam
A stroboszkópnak fényétől hánytam én le magam
Tegnap úgy bebasztunk, hogy összefolytak az utcák
Mielőtt haza indultunk még felszívtunk egy utcát
A villogó fények meg felkavarták az agyam
Hazavittem a nőmet, így készítettem ki magam
Felkelek szédülök, magamról nem tudok
Ahogy felállok az ágyról egyből felbukok
Anyám utasít lehelj rám, kérdezi mit ittál
Te pirulva odamondod, vodkát, bort meg pálinkát
Megyek az úton, egy pár tag rajtam nevet
Át kiabálnak szemből: mi van te elmebeteg?
Emlékezni próbálok a legjobb amit tehetek
De ilyen állapotba ezt kajak nem lehet
Úgy megyek mint egy zombi, ki az áldozatot várja
Ahogy érzem magam, az csak egyszerűen trágya
Már megint én lettem a nevetés tárgya
De ezt tegnap leszartam, bele húztam a vodkába
Rosszul lét egyből jön elkerülni nem lehet.
Fogmosás közben megcsap a lehelet
Ahogy én tegnap bebasztam az nem volt átlagos
Én még mindig részeg vagyok, nem pedig másnapos.
Refr:
Tegnap annyira bebasztunk, hogy összefolytak az utcák
Mielőtt haza indultunk még felszívtunk egy utcát
A villogó fények meg felkavarták az agyam
Hazavittem a nőmet, így készítettem ki magam
Tegnap annyira bebasztunk, hogy összefolytak az utcák
Mielőtt haza indultunk még felszívtunk egy utcát
A villogó fények meg felkavarták az agyam
A stroboszkópnak fényétől hánytam én le magam
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
