|
|
|
| Előadó: | ATF |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Dihen Tamás Rédai Gábor Rédai Gergely Vincze Miklós |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
LoT:
Az este hangulatába' nem kell a puha párna,
Sok partyarc önmagát is otthagyja a ruhatárba',
Látod a termet már, - elöntheti a slágereső,
S nem tudod eldönteni, ez jelmezbál, vagy társkereső?
Azért van sok hencegő boszorkány, mer' ez kell...
A hercegnő meg botorkál szomorkás szemekkel,
Azt hinnéd, hogy mindig sír... de mikor mosolyog,
Az megráz, mint a ringlispíl, az arcán a szinglis pír..
De nem csak egy estét lopna, és akkor jön a kopp,
Ha nem vágod, hogy ezt meg nem oldja pénz,
Kevés a világ összes csokra, de még azzal se sokra mész,
Ha bedumálod magad, te kis csókra kész Szókratész..
( Mert..) Hiába ordít, aki belül csak pislákol,
A zene is lustán szól, s csak egy vagy a listáról,
Mer' az utcáról a mocsok, mint a csillámpor, rád ragad,
Ébredj, hogy láthasd, csak egy árnyalak, mit hátrahagy!
Ne vetkőzz ki magadból, csak bújj bele,
S persze ne is úgy gyere, mint a régi gimidbe az új gyerek!
Fogd ezt egy estének föl, ahol a zene elenged,
S nem kapsz egyest énekből, ha a tornatermet bezenged,
Hogy átéld...
Refr (2x).
Hogy átéld ne zuhanj magadon kívülre
Éld át mielőtt az arcod kihűlne
Ébredj nem lehetsz az ami rádragad
Az éjjel elrepül és te a szárnya vagy
Artone:
Ha a lazaság is görcsösen vigyázott póz csak,
Haver, hibás nyomon vagy, a fals imázs pofon csap.
Színes lámpák alatt fakó szemű diszkontlények,
Pedig az izzó tekintetek az igazi diszkófények.
Nőt egyet se látok, de nyüzsög a tánctér csajtól,
Nézem, hogy a sok kamu arc árnyékharcol.
Ha lezsibbadok a hétköznapi háttérzajtól,
Engem a rapzene kábé mint a kávé hangol.
Agyam hátsó rekeszébe, mit ez a bűvös kulcs nyit,
Ledobom a hétköznapokat, mint egy gyűrött pulcsit.
A hangulatom karneváli, amolyan majd elválik..
Ez felhevít reggelig a sok szar nem számít.
A hangjegyeket a bejáratnál eltépi a basszus,
Hogy úgy üvölts hogy berekedj, vagy bújj össze és lassúzz.
Az agyvizem nem válik a bortól fröccsé, csak ha ép ésszel,
nem bírom magam, megtoldom a tudatom, egy hosszú lépéssel.
Hogy átéld az estét másnap déltájt
Ébredsz alig látsz ki, mert még sikolt a zene benn,
A látkép tegnapról már rég szétmállt,
Csak az élmény marad meg a vörös csíkok a szemeden
Refr.2x
Lynx24:
Nincs se híd, se gát mi átsegít a fiatalság folyamán,
Csak várj meg itt, ez átrepít, és diadal vár odaát.
Vagy vesd magad az árba, várva, kába hajnalod,
Így a problémák helyett, az alkoholt s a zajt kapod.
Mit hiszel? A zene-bona heve, hova visz el?
Hajthatod: „a pénz az úr", de te is tudod, baj van ott..
Ha csóró az olcsó pont jó, ha gazdag, más határt szabnak,
Lehet hordó, vagy Hennessy, látsszon a választás nagynak.
Gépként kerestél, szeretnél inni a száz szó helyett,
Hétvégén nevetnél, így lesz az éjszaka a játszótered.
Legyen egy elismert elit hely, ha már a retroterem
Nem jó nekem... ezt nem vicceld megint el.
Hétfőtől-péntekig a dress code, a stressz volt,
Most a strasszkő a szerkód, ez mérföldkő évekig.
A végső sör érkezik, egy befejezett álom,
De a szemetekben én is az új fejezetet látom
Refr: 2x
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
