|
|
|
Te szemben ülsz velem, neked más a táj,
Te láttad mindennek a szebbik oldalát.
Nem akarhatom, hogy helyet cseréljünk,
csak legalább egy oldalon üljünk.
Ki akarok nézni a te ablakodon,
s látni, hogy a kilátó nem egy sötét ódon,
ami látványával kitépné a szívemet,
hogy ne érezhessem az emlékeimet.
Refrén:
Most rám mosolyogsz, ez ajándék, érzem.
Nem tettem semmit, hogy kiérdemeljem.
Szemtől szemben, előtör belőlem
A szebbik énem, most újra élek,
Maradj, kérlek!
Itt hagynál egyedül, mint a suhanó táj
mint az ostromolt várat a gyáva király,
Ki szemtől szemben úgy tesz,mint aki érez,
De a hátam mögött halálomhoz ezer tört élez.
Szemtől szemben kicsit nehéz, nem vagyok olyan merész,
Bátor az az ember, aki magával is szembenéz.
De a változást akarom, átülök melléd,
és megmutatja nekem is szépségét a rét.
