|
|
|
Elszáll az ihlet, hogy merre ment nem tudom,
Keresgélem az égen, és minden országúton.
Talán felszállt hirtelen színes lufikkal az égbe,
Lehet, hogy elbújt valahol az űr sötétjében.
Lábujjhegyen oson, tudom, hogy meg ne halljam
Szerencse helyett kísér egy vészjósló dallam.
Fejemből elszökik a maradék szó, messze,
Agyamat győzködöm, el ne eressze.
Refrén:
Elrepülök, gondolataimmal akármerre mennek,
Akárhogyan nehezítik a lekódolt nyelvek
A realitás talaján én már nem támaszkodok,
Ha messze viszel engem, beléd kapaszkodok.
Keresem, de gondolatom talán megzavarodott,
Nem tudom, hogy jobbra, vagy balra kanyarodott.
Néhány foszlány elém kerül, elkezdem követni,
Gyorsítok, de gondolatom is elkezd most sietni.
Elcsípem és meglátom, hogy mit visz magával,
Megtölti a fejemet mézédes dalával.
Nehogy megint megszökjön el is teszem,
Minden egyes szavát papírra vetem.
