|
|
|
| Előadó: | Alvin és a mókusok |
|---|---|
| Album: | Bátorság*Nyújtott kéz |
| Megjelenés: | 2012 |
| Hossz: | 3:58 |
| Szövegírók: |
Pásztor István |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Alvin Records |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Nem ismersz még
És úgy tűnik
Nem is fogsz már
Csak befogod a két füled
S nem beszél a szád
Nézel rám fentről
De soha nem fordulsz felém
Látod azt a kis pontot?
Azt hiszem, az vagyok én...
Átlagos harmincas
Kit sokszor
Észre se lehet venni
Zöldség és húsevő
Nincs vallás
Ja és felül szeretek lenni...
Szólj ha bármi kell
Itt a két kezem
De tudd hogy nem felejtem
Ha jó fej
Vagy valaha patkány voltál velem...
Mert míg két lábbal a Földön
Is néha az örökére várok
Sokszor az álmaimban élek
És nappal csak alva járok
Érd be ennyivel
Vagy szólj ha zavar
Megszököm vagy megszoksz
De ez már nem változik hamar
Nem, nem,
még nem tudok vízen járni
De majd igyekszem, (majd igyekszem)
Igen, néha sápadok
de majd napozni kifekszem
Az ember keze cukorból van
Csak néha véres
És ha az élet nem csak erről szólhat
Hát kapd be milyen édes
Mosolyogjunk mind,
Mint egy boldog nagy család
És elkészítjük a képet
Rokonok sok műbarát
Meg ez a sznob kis városi élet
Biztos az égből hullott ránk
De megvan végre a képlet
És együtt mázoljuk majd
Ezt a kurva világot szépnek
És ez életben tart,
Meg a stressz,
Ami mindenkit hajt
A legszebb halál
Horgászat közben
Szívroham a vízparton
Vagy gyönyörű női combok között
Miközben épp a csúcsomat tartom
Ezért mond mit tegyek
Most nem kezdek kiabálni
Nyugodjál meg ráérünk még
Nem kell túlreagálni
Csak a boldogságot megtalálni
Vagy vízen járni, majd igyekszem (majd igyekszem)
Igen, néha sápadok
De majd napozni kifekszem
Az ember keze cukorból van
Csak néha véres
És ha az élet nem csak erről szólhat
Hát kapd be milyen édes
Mosolyogjunk mind,
Mint egy boldog nagy család
És elkészítjük a képet
Rokonok sok műbarát
Meg ez a sznob kis városi élet
Biztos az égből hullott ránk
De megvan végre a képlet
És együtt mázoljuk majd
Ezt az elromlott vészféket
Az összes síró menedéket
Meg ezt a kurva világot szépnek
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
