|
|
|
Ha sírni látlak téged, az szomorúvá tesz engem,
Szívemben, lelkemben érzem, hogy szenvedsz.
Vigasztalnom kéne, tudom én is nagyon jól,
De hogy tegyem, ha veled együtt én is szomorú vagyok?
Elönt a bánat, mert nem foghatom a kezed,
Mikor szomorú vagy, és nem lehetek veled.
Én kiállok melletted, akkor is, ha ellöksz,
Várni fogok rád, bár tudom, most már nem jössz.
Addig leszek melletted, amíg csak élek,
Nem bánom a csalódást, attól nem félek.
Dalban mondom el, mi az, mi bánt engem,
Irtó rossz, hogy hiányzol, hát fogd meg a kezem.
Ha a szemedbe nézek, a szívedbe látok,
Várom, hogy elmondd azt, hogy mi bánt most.
Ha ölelnél újra, talán boldog lehetnék,
S azt kívánnám, hogy ne engedj el még.
Ha rózsát látsz hervadni az utcán, kérlek,
Öntözd meg, hadd éljen, ameddig élek.
Feketén-fehéren leírtam százszor,
Hogy hercegnőm, te vagy a legszebb álmom.
A mesékben, jaj, de szép mindennek a vége,
De a valóság más, itt nincs happy end, édes.
Elhagyni készüli testemet a lelkem,
Mert hibáimért sajnos Isten vert meg.
Ez is pár egyszerű sor, mint a többi, amit írtam,
Lehet, nem fogod fel, de érted nagyon sokat sírtam.
Mert fájt, hogy nem volt kezed a kezemben,
És még mindig fáj, de nem adom fel, szerelmem.
Jó lenne minden, ha könnyebben menne,
A gyógyszerek helyett én a szívedet szedtem.
Fáj, mikor elmész, és fáj, mikor itt vagy,
Hiányzik az, amikor tiszta vizet ittam.
A hercegnőm lettél, nem tagadom most már,
Hogy hangjegy vagy mellettem egy bonyolult kottán.
Várom a reggelt, mikor újra látlak téged,
A szemedbe nézve az ölelésed kérem.
És félek, mikor elmész, nehogy bajod essen,
Azt nem bírnám elviselni, hidd el nekem, kedves.
Ezért védelek örökre, és melletted leszek,
Akármit teszel, én ott leszek veled.
Nem akarom, hogy elmenj, mert megőrülök nélküled,
Odaállok eléd, és elmondom ezt rémülten.
Ha elmész, örökre elvesztelek téged,
Maradj itt, arra kérlek téged, szépségem!
Egy utolsó esélyt talán megérdemlek én is,
Én örökre szeretlek, ezt nem kell neked kérni.
Ha csak elsétálsz mellettem, engem az is feldob,
Mer' látom a szemedben, hogy a szíved nem rossz.
Ha tehetném, mindennap melletted kelnék,
Nélküled egy árva lépést sem tennék,
Átkarolni téged, jaj de jó is lenne,
És álomba merülni melletted este.
Hát arra kérlek téged ebben a pár sorban,
Hogy maradj velem, mer' nélküled más voltam.
Kedves Margaret Island család,
‘Annyi minden történt már, hogy a szívben épp elfér’: 11 év, 5 lemez, megszámlálhatatlan koncert és emlékezetes pillanat a fonyódi Sellő büfétől a Sziget nagyszínpadáig.
Margaret Island-dalszövegek itt.
Most pedig elérkezett az idő, hogy búcsút mondjunk.
11 évvel ezelőtt azért kezdtünk el együtt zenélni, hogy minél többet adhassunk nektek és magunknak. A zene szeretete, a koncertezés, a bakancslistás élmények és a dalok fontak össze minket veletek egy óriási családdá.
Az elmúlt hónapokban sokat dolgoztunk magunkon közösen és egyénileg is. Együtt nőttünk fel, a vágyaink pedig ennyi idő távlatából természetszerűleg megváltoztak. Beszélgetéseink során realizálódott, hogy mások lettek a motivációink, szétfutottak az álmaink és a jövőképünk, ezért együttesen arra a döntésre jutottunk, hogy befejezzük a közös zenélést.
Nem megyek én sehova-klip itt.
Ez számunkra is egy nehéz és kihívásokkal teli időszak, de hiszünk abban, hogy a változás jó dolog, és egy történet lezárása mindig új kezdeteket rejt magában.
Egymás tisztelete, szeretete és támogatása mellett köszönünk el tőletek, hálásak vagyunk a számtalan szép közös pillanatért, amit a csodás háttércsapatunkkal, zenésztársainkkal és veletek együtt élhettünk meg.
Az utolsó koncertünket október 2-án tartjuk, a Budapest Parkban szeretnénk elköszönni tőletek.
A hátralévő nyarat pedig használjuk ki arra, hogy minél több örömet szerezzünk egymásnak a koncerteken és kerekítsük le méltó módon a Margaret sztorit. Hiszen ‘Végtelen csak veletek együtt a történet…’
Szeretettel,
Viki, Bálint és Kristóf
Fotó: Margaret Island
