|
|
|
Ha sírni látlak téged, az szomorúvá tesz engem,
Szívemben, lelkemben érzem, hogy szenvedsz.
Vigasztalnom kéne, tudom én is nagyon jól,
De hogy tegyem, ha veled együtt én is szomorú vagyok?
Elönt a bánat, mert nem foghatom a kezed,
Mikor szomorú vagy, és nem lehetek veled.
Én kiállok melletted, akkor is, ha ellöksz,
Várni fogok rád, bár tudom, most már nem jössz.
Addig leszek melletted, amíg csak élek,
Nem bánom a csalódást, attól nem félek.
Dalban mondom el, mi az, mi bánt engem,
Irtó rossz, hogy hiányzol, hát fogd meg a kezem.
Ha a szemedbe nézek, a szívedbe látok,
Várom, hogy elmondd azt, hogy mi bánt most.
Ha ölelnél újra, talán boldog lehetnék,
S azt kívánnám, hogy ne engedj el még.
Ha rózsát látsz hervadni az utcán, kérlek,
Öntözd meg, hadd éljen, ameddig élek.
Feketén-fehéren leírtam százszor,
Hogy hercegnőm, te vagy a legszebb álmom.
A mesékben, jaj, de szép mindennek a vége,
De a valóság más, itt nincs happy end, édes.
Elhagyni készüli testemet a lelkem,
Mert hibáimért sajnos Isten vert meg.
Ez is pár egyszerű sor, mint a többi, amit írtam,
Lehet, nem fogod fel, de érted nagyon sokat sírtam.
Mert fájt, hogy nem volt kezed a kezemben,
És még mindig fáj, de nem adom fel, szerelmem.
Jó lenne minden, ha könnyebben menne,
A gyógyszerek helyett én a szívedet szedtem.
Fáj, mikor elmész, és fáj, mikor itt vagy,
Hiányzik az, amikor tiszta vizet ittam.
A hercegnőm lettél, nem tagadom most már,
Hogy hangjegy vagy mellettem egy bonyolult kottán.
Várom a reggelt, mikor újra látlak téged,
A szemedbe nézve az ölelésed kérem.
És félek, mikor elmész, nehogy bajod essen,
Azt nem bírnám elviselni, hidd el nekem, kedves.
Ezért védelek örökre, és melletted leszek,
Akármit teszel, én ott leszek veled.
Nem akarom, hogy elmenj, mert megőrülök nélküled,
Odaállok eléd, és elmondom ezt rémülten.
Ha elmész, örökre elvesztelek téged,
Maradj itt, arra kérlek téged, szépségem!
Egy utolsó esélyt talán megérdemlek én is,
Én örökre szeretlek, ezt nem kell neked kérni.
Ha csak elsétálsz mellettem, engem az is feldob,
Mer' látom a szemedben, hogy a szíved nem rossz.
Ha tehetném, mindennap melletted kelnék,
Nélküled egy árva lépést sem tennék,
Átkarolni téged, jaj de jó is lenne,
És álomba merülni melletted este.
Hát arra kérlek téged ebben a pár sorban,
Hogy maradj velem, mer' nélküled más voltam.
Két műfaj találkozását mutatja be a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás, amely kedden nyílt meg Budapesten az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum kertjében.
A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közösen rendezi meg a kiállítást, amelynek másik része a városligeti intézményben látható. A két helyszínen megrendezett tárlatok fényképeit a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának gyűjteményeiből válogatták.
A Duett című kiállításban a zene és a fényképezés találkozik egymással
A két kifejezési forma egymással párbeszédet folytatva, formabontó módon mutatja be, ahogy a zenei élmények a fényképezés eszközei révén láthatóvá válnak.
A megszólaló zene betölti teret
Családi nappalit, hangversenytermet, rádióstúdiót, tánctermet, vendéglőt vagy akár egy városi teret, a képeken a zene, a zenélés és a hallgatás is képi formában jelenik meg.
Mindkét kiállítás azonos koncepció alapján jött létre
- A kiállítás archív felvételein zenei pillanatok, csend, harctér, polgári otthon és koncertek elevenednek meg. A pillanatfelvételek felidézik azt, hogy mi szólhatott ott és akkor. A néma képek a fantázia segítségével zenei élménnyé válnak - fogalmazott Bősze Ádám zenetörténész.
A kiállításon szereplő képek nem zenei hatást kívánnak kelteni a nézőben, nem a zenéből merítenek inspirációt, hanem a zenével töltött tereket nyitják meg előttünk, mindkét tárlatot különféle tértípusok mentén rendezték el.
Kilenc tértípus mentén mutat be archív felvételeket két hónapon keresztül
A szervezők olyan tereket kerestek, amelyek hangulatait és jelentéseit nagyban befolyásolta, hogy milyen zene szólt bennük és az, hogyan hatott az az ott lévőkre. Ezek a képek lehetőséget adnak arra, hogy kérdéseket tegyünk fel.
Az egyik képen a tizenhat éves Dohnányi Ernő látható édesapjával és más zenészek társaságában, egy másikon Cselényi József operaénekes otthonában a családjával, de Szabados György zongoraművész keze is felfedezhető az egyik archív felvételen zongorázás közben.
- Csellót készítő első világháborús katonák is megjelennek az egyik képen, de a kiállítás felvételei között feltűnik a Zeneakadémia tere is, amelyben "Clemens Krauss vezénylését képzelhetjük el, amint a Bécsi Operaház százfős énekkarát dirigálja a pesti közönség előtt" - mondta a kurátor.
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója beszédet mond a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás megnyitóján a Múzeumkertben 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója szerint a képeket nézve megszólalhat bennünk a zene: olyan emlékek jönnek elő a gyerekkorból, a mindennapokból, amitől azt érezheti a néző, hogy a zene jelen van - hangsúlyozta.
A Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás részlete a Múzeumkertben a megnyitó napján, 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
