|
|
|
|
|
| Előadó: | MC Volume |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Rap |
| Címkék: | Keressük! |
Ismerem az utamat pedig nincs iránytűm,
a szivem visz, mert hozzá sok imám fűz.
Szerelem és szenvedés már rég eggyé vált,
minden amibe' eddig hittem tova szállt.
Szállt mint mi régen a rózsaszín felhők tetején,
csak mi ketten az álmok szigetén.
Úgy éreztem elválaszthatatlanok vagyunk mi ketten,
Most mégis ugyérzem ez lett a vesztem.
Most végleg magamra hagytál,
de senkise fogja azt adni ami tőlem kaptál.
Igen, beismerem hibáztam,
bocsi de énsem lehetek hibátlan.
Esküszöm minden 'szeretlek' igaz volt,
és ez volt ami lassan szétrombolt.
A sebeket érzem majd megin feltépik,
mert szavaid szivemet egyenként széttépik.
Most itt ülök kezemben egy Whiskeyvel,
fejemben gondolatok..a mosolyod..ahogy hisztizel.
Még ezt is újra és újra elviselném,
csak a kezemet a tiedre tehetném.
Látlak magam előtt arcodon egy félmosoly,
fáj még de tényleg nemkomoly.
Egy újabb esély lehet, hogy megment,
de félek most se lesz happy end.
Hiába szeretlek én mégis félek,
csak fogd meg kezem és ne engedd el kérlek.
Félek hogy nemet mondasz,
hogy itthagysz végleg,
félek hogy elmész és el nem érlek.
Amikor veled vagyok csak érted élek,
csak annyit kérek ne engedd hogy féljek.
Nekem nem kell más elmondtam már ezerszer,
ahogy elfogom mondani aztis hogy szeretlek végtelenszer.
Benned megtaláltam amit éveken át kerestem,
egy világot találtam a két szemedben.
Ahol csak te és én vagyunk korlátok nélkül,
ahol kezedet fogva szeretnék meghalni végül.
Mindent eláruló mosolyodat látni utoljára,
melybe ottvan a sok közös emlék egy uton járva.
Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
.jpg)
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.
