|
|
|
| Előadó: | RauLilla |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Két szemed rám néz. Egy szerelmes pillantás. Rögtön tudtam nem kell, nekem nem kell senki más!
Beszélhetnék a szépről és jóról, de minek hazudjak levágnád egy szóból.
Élet… Keresd szépet, egyszer minden elmúlik, elveszted és vége.
Egyszer mindennek vége(vége). Nem hiszek már a tündérmesékben.(miért nem?)
Később okosabb az ember. Az idő gyógyít, de cselekednem kell.
Nem látom rajtad mi bánt (nem látom!). Az idő múlik és felkavar(felkavar!).
Melyik az nap ami fájt, (ami fájt.) ami nélkül velem maradsz…?
Nem látom rajtad mi bánt. Az idő múlik és felkavar.
Melyik az nap ami fájt, ami nélkül velem maradsz…?
Egyszer úgyis vége, de nézzél rám, a vége úgyse béke, ez mindig fáj,
Hogy az élet pörög de nincs már. Visszanézve már nem is kár.
Úgyis vége, de nézzél rám, a vége úgyse béke, ez mindig fáj,
Hogy az élet pörög de nincs már. Visszanézve már nem is kár.
Fájó szívvel léptem át a napokat, mert véget ért és nem keresem az okokat már.
Hiszen a múlt, régen elmúlt és győzködöm magam, hogy ez nem rajtunk múlt.
Az idő majd lassan begyógyítja a sebeket, a napok, mint a menetek és úgy nagy ívben mehetek,
Hogy küzdjek azért amit soha nem feledek, a veled töltött időt vagy a gyönyörű szemedet.
A múltból vehetek, de csak előre mehetek, hogy meglegyen az amit én igazán keresek.
Nem szomorkodok tovább hiszen, búslakodtam eleget. Tovább lépve mégis így szabad lehetek.
Nem látom rajtad mi bánt. Az idő múlik és felkavar.
Melyik az nap ami fájt, ami nélkül velem maradsz…?
Egyszer úgyis vége, de nézzél rám, a vége úgyse béke, ez mindig fáj,
Hogy az élet pörög de nincs már. Visszanézve már nem is kár.
Úgyis vége, de nézzél rám, a vége úgyse béke, ez mindig fáj,
Hogy az élet pörög de nincs már. Visszanézve már nem is kár.
De ne bánkódj az élet visz magával, mégis veled van egy kis magánnyal, de csak vagányan!
Sokan melletted lesznek akkor is, ha eszedet elveszted.
Tévedsz, hogyha azt hiszed (felejts el!), mi a jelen csak azt figyeld (ne keress meg!).
Rossz a nap és a víz kiver, csak abban bíz akiben bízni kell!
Nem látom rajtad mi bánt (nem látom!). Az idő múlik és felkavar(felkavar!).
Melyik az nap ami fájt, (fájt.) ami nélkül velem maradsz…?
Nem látom rajtad mi bánt. Az idő múlik és felkavar.
Melyik az nap ami fájt, ami nélkül velem maradsz…?
Egyszer úgyis vége, de nézzél rám, a vége úgyse béke, ez mindig fáj,
Hogy az élet pörög de nincs már. Visszanézve már nem is kár.
Úgyis vége, de nézzél rám, a vége úgyse béke, ez mindig fáj,
Hogy az élet pörög de nincs már. Visszanézve már nem is kár.
Meg van már, hogy mit akarsz az élettől, mert, ha vége akkor már nem ébred föl…
Eleged van a fenyegető kényszerből, akkor lépj, mert csak egyszer élsz!
Biztosra menj képes vagy rá! Póker arccal már nem bírod. Légy erős, de nem szégyen ha fáj,
Mert a te harcodat te vívod!
Egyszer úgyis vége, de nézzél rám, a vége úgyse béke, ez mindig fáj,
Hogy az élet pörög de nincs már. Visszanézve már nem is kár.
Úgyis vége, de nézzél rám, a vége úgyse béke, ez mindig fáj,
Hogy az élet pörög de nincs már. Visszanézve már nem is kár.
Az egy éve alakult budapesti bluegrass zenekar októberben Amerikában turnézott. A koncertsorozatot a Texas Sounds International Country Music Awards fesztiválon kezdve az év zenekara díjjal tértek haza.
Hét koncertet adtak a hajdani vadnyugat ikonikus városaiban
„Régi álmom valósult meg, hogy azokon a legendás vidékeken játszhattunk, amit annak idején a western filmekben láttam. Például Tombstone városa, ami Arizona déli részén a sivatag közepén fekszik. Itt forgattunk egy klipet, aztán délután kettőkor adtunk egy koncertet. De a Billy Bob (FortWorth), és a Maverick (Tucson) country klubokat is imádtam, ahol fantasztikus zenekarokat láttunk.” – próbál válogatni a tengernyi emlékből Kovács Kornél, a zenekar vezetője, énekese, akit az amerikai folkmuzsikáért rajongó közönség egy másik zenekarból, a Nyughatatlanból is ismerhet már.
A The Riverside Soul négyesét a turné valamennyi állomásán kirobbanó lelkesedéssel fogadta a helyi közönség, ami nem is csoda, igazán különleges élmény lehetett nekik, hogy valaki egy kis európai országból érkezve az ő népzenéjüket játssza.
A csapat a közelmúltban jelentette meg első lemezét, az utazásra írt legújabb, Unexpected Journey című dalukra pedig gyorsan forgattak is egy klipet az arizonai sivatagban, ami előreláthatólag a hónap végén debütál majd. De nem ez volt az egyetlen képanyag, amit kint rögzítettek, kapva az alkalmon, hogy a műfaj autentikus környezetében videózhatnak, több felvételt bezsebeltek, amik akár egy-egy útinaplónak is simán beillenének.
Sedona, vörös sziklas hegység, ahol oly sok western mozi játszódik, egyértelműen magával ragadta a társaságot. Videó itt.
„Az amerikai turnénk egyik legjobb koncertjét Phoenixben adtuk, nagyon jó volt a hely és a közeg minket is hangulatba hozott. Ezután érkeztünk Sedona-ba, ahol a főútról már látszott a lenyűgöző Cottonwood sziklás hegység, itt vettük fel a kedvenc gitárosom Doc Watson feldolgozását, a Streamline Cannonball című számot” – mesélte Kornél a felejthetetlen élményt.
A turnéról egy teljes összefoglaló videó is készült, amit itt láthattok.
A következő The Riverside Soul koncertek
2025. november 22. Debrecen, Incognito Club
2025. december 05. Budapest, Fat Mo’s
2025. december 17. Budapest, Renegade Blues Bar
Fotók: The Riverside Soul
