|
|
|
Van egy perc, amiko sírva is felnevetsz,
amiko minden rosszat eltemetsz.
Mert érzed, hogy kell még,ke- kell még ez a nő
az idő kitagadott, nem ad több időt, nem ad több napot,mert tudja ki ő,
és tudja, hogy kell még, ke- kell még ez a nő.
Mr.MISSH:
Ahogy a Nap lefekszik ez a baba egyre szexibb,
ez a baba tetszik , nálam ez a baba nyer,
ez a baba olyan gyönyörű, hogy mutogatni kell .
Mindig én voltam a szemét, de megváltozott minden,
ha megláttam a két gyönyörű szemét.
Na jólvan ebből elég, fogom a kezét
tudja, hogy titokba neki írtam minden zenét.
Azt hittem, hogy csak az enyém, de rájöttem,
hogy az élet valóság és nem szerelmes regény.
Percek múlnak, mégis visszafele haladok,
mindig úgyan az a vége mégis vele maradok.
Mindig úgyanaz a kör, a sors mindig úgyanarra dől,
a sok szó nem először esett meg,
hogy a szívem ahoz húz akit szeretek, akit szeretek.
refrén:
Van egy perc, amiko sírva is felnevetsz,
amiko minden rosszat eltemetsz.
Mert érzed, hogy kell még,ke- kell még ez a nő
az idő kitagadott, nem ad több időt, nem ad több napot,mert tudja ki ő,
és tudja, hogy kell még, ke- kell még ez a nő.
FEBRUÁR:
Ha nem vagy velem éjjel megébredek, tested keresem,
melletted megtanultam, hogy mi is az a szerelem.
Te vagy a mindenem az árnyékom elvesztettem,
sokszor volt már olyan, hogy mindent előről el kezdhettem,
ha velem vagy nem kell több annál, hogy mindent meg ossz velem.
mesélj és csak traktálj, mosolyt csal az arcomra a sminked a párnán,
felüről kezdem, de el ídőzök a lábán.
Az ágyban összebújva egy egész éjszakán át,
előttem van az amiko bekértem a számát.
Átrágtuk már nem egyszer,de mindig oda jukadunk ki,
a másik nélkül élni egyenlő, hogy unatkozni.
Enyém volt az utolsó szó , Tiéd a döntő,
te voltál a ihletem én mai napig költök.
S csak kikell ejtened a szádon ott vagyok rögtön,
szíved a cellám, életfogytiglan börtön.
Van egy perc, amiko sírva is felnevetsz,
amiko minden rosszat eltemetsz.
Mert érzed, hogy kell még,ke- kell még ez a nő
az idő kitagadott, nem ad több időt, nem ad több napot,mert tudja ki ő,
és tudja, hogy kell még, ke- kell még ez a nő.
Mr.MISSH:
Hé lány túl sokat játszottál velem, mert tudtad,
hogy Te vagy a felem, de már nem ,többet sohasem.
Mindig azt hittem, hogy más lesz minden,
de innen kezdve tudtam, hogy vanis minden amibe hittem.
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
