|
|
|
Kisember, hát itt a vége!
Látod kár volt sírni érte...
Milyen könnyen elszállt minden,
És még ezt se adták ingyen!
Kisember, hát itt a vége,
Mért nem most ereszkedsz térdre?
Mért nem sírsz, miért nem üvöltesz?
Szép arcoddal mért örülhetsz?
Kisember, hát mondd, hogy félek!
Mondd, hogy értelmetlen az élet!
Mondd, hogy mindegy, miben hittél,
Most már akármit megtennél!
Mondd, hogy hazudnál, hogy ölnél!
Mondj, amit akarsz, úgy könyörögjél,
Csak már ne mosolyognál végre,
Ilyen szemtelenül az égre!
Kisember, hát itt a vége,
Nem volt semmid, ami megérte!
Néhány egyszerű, szürke évet
Mosolyogsz meg most, hát nem érted?
Jó időkben semmid sincsen,
Rossz időkben tiéd minden...
Téged küldenek elsőnek,
És először te rád lőnek!
Mindig minden zászlót vinni,
Mindig mindegyikben hinni...
S mindig félni, hogy itt a vége,
Mert még számon kérnek érte...
Kisember mi lett belőled,
Most, hogy elszálltak az évek?
Nem kérdezték, hogy elég-e,
Ahogy éltél úgy lett vége...
És mégis mosolyogsz, mintha bíznál,
Mint ha várnának a hídnál...
És én egyre inkább félek,
Ahogy szép arcodba nézek...
