|
|
|
| Előadó: | SzigPé |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Mc.ByÖreg:
fejemben szövegek
szívemben dallamok
születnek és papirra vetem
az érzéseimet
mert ez igy volt tiszta
igy is marad
nem változtatok semmin
minek azt ha ugy is meghalok
én a halálomig rap-lek
mert nekem ez az életem és nem a bizniszem
ConVerse:
ha a rap-et az ember biznisznek tekinti,
kezdem már érteni hogy miért is szoktak lenézni,
mert túl őszinte vagyok a mi a szivemen az a számon,
az élet viszontakságairol szól minden eggyes számom,
az én életemnek az alkotás ad értelmet,
én igaz szavakat irok,
és nem közvetitek érzelmet,
vagy más egyebet, ami tönkre baszná a napomat,
egy fasza rim az ami széthuzza az arcomat,
egy mosolyra, mert büszke vagyok arra amit alkotok,
kezeket a magasba ha megértetek és hallotok,
mindenki a szivemben ér legalább egy forintot,
a rap húzza meg nekem a lelki horizontot,
ezért alkotok rímeket, zenei alá festéssel,
tudom nem érem el a célom, öntudatlan henyéléssel!
Mc.ByÖreg:
lehet a lustaság az bennem egy élet érzés
de fel teszek immár mindent ez itt a kérdés
amit én mondok az éppen igaz és öszinte
a rap az életemnek a tengere
amiben nem lehet elveszni
mert minden ajtaja nyitva
és ha valaki megkérdi minek rap-lek
a válaszom csak annyi : mert élvezem
ConVerse:
hogy miért élvezem?
azért mert nekem fekszik,
a szövegemen ki akadnak a matematikai zsenik,
én csak papirra vetem ami fel ötlik az agyamban,
ha szinpadra kell álnom ugysem leszek zavarban,
mert jol tudom a rap egy fain zenei forma,
kihúz ha valami esetleg be taszít a szarba,
igen ezért van az hogy toll kell nekem a tű hejett,
a rap még mindig ott van a komoly zene felett,
meghatároz engem, le irja gondolatom,
és tudom hogy ezzel az operákat meg szopatom de nem érdekel,
mert tudd meg te is a rap-től létezel
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
