|
|
|
| Előadó: | Vörösfenyő |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Nagy Balázs Krisztián |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Ami van, az egy semmi
Néhány ecsetvonás
Néhány elhadart mondat
És aztán semmi más
Most is az arcodat látom
Kicsit homályos, de szép
Közelről nem láthatom
De nekem ennyi épp elég
Csak ketten állunk, milyen gyönyörű kép
Csak magadban tépheted szét
Ahogy a véredben a csillagok
Én is örökké benned vagyok
Busszal megyek, mint mindig
A sofőr eltévedt, kár
Így már nem jutunk oda
Ahol még megláthatnál
Mindent, ami én vagyok
S amit én jelentek
S ami lehetnék neked
De mindegy, úgysem leszek
Csak ketten állunk, milyen gyönyörű kép
Csak magadban tépheted szét
Ahogy a véredben a csillagok
Én is örökké benned vagyok
Jó, tudom, ez csak egy játék
De dobni a kockákat kell
Én meg csak egy bábu vagyok
Ki téged nem érdekel
Te most egy számot hallgatsz
Én meg épp’ énekelem
De hagyjuk az egészet a francba
Mert teljesen érdektelen…
Csak ketten állunk, milyen gyönyörű kép
Csak magadban tépheted szét
Ahogy a véredben a csillagok
Én is örökké benned vagyok
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
