|
|
|
| Előadó: | Verőköltő |
|---|---|
| Album: | én előttem |
| Megjelenés: | 2011 |
| Hossz: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Gressai Ferdinánd |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
sétálok a sivatagban
lábnyomok nélkül
nyomok nélkül
nem marad utánam semmi,
csak hangok
és rajzok
de az se,
mert azt se látja senki,
nincs mögöttem semmi
előre se látok,
csak lehunyt szemmel megyek,
mert túl közelről néznek a szemembe
a felkapott porszemek,
te csak nézel,
neked csak emberek vannak az életedben,
akiknek csak te mászkálsz a fejében
szabadon
egy szabad börtönbe zárva
és fázol
mászol mászol körbe körbe,
te csak jeget égetsz a mindenekre,
te csak belém fagyasztod a tüzet,
leírtam mindent, üres a füzet
néma a könyv
hallgat a szó
szólít a csönd
borzong a szőr
megráz a fal
elvisz a víz
én felmászok arra a helyre,
ahonnan még annak idején
megnéztelek,
most meg eltűntél,
tavasz-nyár-ősz-tél
edd meg amit főztél
mondom, te győztél
előre se látok,
csak lehunyt szemmel megyek,
mert túl közelről néznek
szemembe a szemek
te csak nézel
neked csak emberek vannak az életedben,
akiknek csak te mászkálsz a fejében
szabadon
egy üres barlangba zárva
és fázol fázol mászol mászol körbe körbe
a barlang falán az én rajzaim
visszhangoznak az én hangjaim
rossz voltál, mondj el mindent
mondj el mindent, nekem nyolc
mondj el mindent, nekem
az a fektetett kis nyolcas,
én felmászom arra a helyre,
ahonnan még annak idején
eltűntél
tavasz, tél
mondom, te győztél
és csak elvisz a táj,
sodor a víz,
borzong a csönd,
olyan magas a polc,
mondj el mindent,
nekem nyolc
résen vagyunk,
ezen állhatsz szívem,
velem csinálj bármit,
nekem mindegy, milyen
maradok neked, ami voltam
maradok neked, ami voltam
amíg össze nem rogyok holtan, addig én
maradok neked, ami voltam
sétálok a sivatagban,
úgy lesz, ahogyan mondtam,
maradok neked, ami voltam
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
