|
|
|
1.VERZE
Elmerülök a sötétségben,és nézek ki az ablakon,
Tudom én legbelül,az életem így nem folytatom.
Sok embert megbántottam,ezt helyre akarom hozni,
Ugy akarok aludni,a holnaptól ne kelljen fosni.
Egy célt kitűztem,ezt végig is csinálom,
Neked sok pénzed van,nekem meg a családom.
Eltértem a helyes útról,jobbra vagy balra,
Mindegy melyik mer,mindegyik belevisz a bajba.
Rájöttem végre hogy,talpra kell álnom,
Annyit kérek töled,gondolkozz ezen a számon.
Egy gyökér gyerek írta,aki amugy egy senki,
Csak rappel magába,és nem zavarja semmi.
Mindig boldoglenni,nekem lehetetlen dolog,
Nem kéne magyarázni mert ezt te is felfogod.
Ha jókedvem van ,valaki mindig el cseszi,
Nem értem hogy ezt,valaki mér élvezi?!
(Refr.x2)
Az értéktelen életem,csak egy füzetből áll,
Volt sok álmom persze,de mind összetört már.
Tudod félek attól hogy csak,így pereg le az életem,
Nem tudok mit tenni,ilyenkor az ember végtelen.
2.VERZE
Olyanokkal haverkodtam,akivel nem kellett volna,
Olyan érzés ez mintha,valaki átkot szorna.
A magányos életből tudom,nagyon nehéz kijönni,
Te kineveted azt a rappert,aki szívét kiönti.
És hiddel én nem a csajokért,kezdtem el rappelni,
Hanem mert az érzéseim,ezzel tudom kifejezni.
Kapucnimba bújok,mikor valami gondvan,
Helyes utat keresem,de nem tudom hogy holvan.
Sokan mondták már nekem,csak előre nézz tesó,
Hisz a múltban már nincs semmi,javítgatni való.
Tudod én még mindig,egyedűl járom az utam,
Egy dolog vígasztal,családom azért ittvan.
Édesanyámmal az élen,kinek mindenem oda adom,
Netán rossz kedve van,egy viccel vígasztalom.
A multamon változtatni,tudom jól hogy nem lehet,
Akiket megbántottam ,azok sosem felednek.
(Refr.x2)
Az értéktelen életem,csak egy füzetből áll,
Volt sok álmom persze,de mind összetört már.
Tudod félek attól hogy csak,így pereg le az életem,
Nem tudok mit tenni,ilyenkor az ember végtelen.
VERZE 3
Tökéletes család is csak,a filmekben lehet,
Kit nem nevezek apámnak,a picsába elmehet.
Még meg sem születtem,de már itthagyta anyámat,
De láthatod bizony,a győztesek mindig felállnak.
Mert Tudod az édesanyám,a szarból állt fel,
Egyedül jah...,de rohadt nagy tehert cipel.
Felnevelte fiát,és mellette két lányát
nézz magadba,akkor most ki is viszi a pálmát?
Arcomat most egy,rohadt állarc takarja,
Kívűl mosolygok,elhiszi aki akarja.
Azt mondják csak az mosolyog,kinek valami fáj,
Ez sajna így van,sok a szomorú ember már.
Belűl érzem lassan, változtatnom kéne,
Ha ne lenne egy célom,az élet semmit nem érne.
Az tart itt hogy,van amiért még küzdhetek,
Amiket felejtek ,azok a régi emlékek.
(Refr.x2)
Az értéktelen életem,csak egy füzetből áll,
Volt sok álmom persze,de mind összetört már.
Tudod félek attól hogy csak,így pereg le az életem,
Nem tudok mit tenni,ilyenkor az ember végtelen.
