|
|
|
| Előadó: | Z.Z. |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Rap |
| Címkék: | Keressük! |
Ígérem nem zavarok csak még egy vallomás!
Nekem csak te kellesz hidd el senki más!
A Z-nek még érted ver szíve.
Te voltál a szürke hétköznapjaim színe.
Hiányzik nagyon a csókjaid íze!
Bárhogy történhetett volna csak így ne!
Hidd el minden bűnömet bánom!
Utólag már okos vagyok, hogy kéne csinálnom.
Értem már pici szívem miért nem bíztál bennem,
De ne hidd, hogy a szerelmünket könnyen felejtem!
Több mint három év oly gyorsan elszaladt.
Bennem a fájdalom az, ami megmaradt.
Hetek óta nem álmodok másról csak rólad.
És amikor felébredek kereslek, hogy hol vagy?!
Azt, hogy szeretlek nem tudtam kimutatni,
De a lelkem egyedül neked tudtam odaadni.
Még mindig érted dobog a szívem!
Még mindig úgy érzem, hogy te vagy a minden!
Még mindig a karomba akarlak zárni!
Még mindig azt hiszem, hogy érdemes várni!
Még mindig vissza akarlak kapni!
Még mindig itt vagyok és nem fogom hagyni!
Még mindig fáj hogyha mással látlak,
Mert amíg csak élek én téged kívánlak!
A hibás nem te vagy a hülye én voltam.
A közös napjainkat elpazaroltam.
Éjjel nappal csak a haverokkal lógtam.
Vagy be voltam állva és azt hittem jól van.
Most hol van!? Az a lány, aki tudja,
Hogy mitől lennék én boldog újra!
A döntésed értem, de hogy törődnék bele?
A szívem millió emlékkel van tele!
Te vagy, te voltál, te leszel,
Aki a lábamról mindig leveszel.
Ha itt lennél most jobban vigyáznék rád.
Csókolni akarom az ici-pici szád!
Tudom, hogy kértem már millió egyszer,
De Bocsáss meg nekem még most az egyszer!
Nekem már régóta nem kell senki más!
Ezért szólt neked ez az őszinte vallomás.
Még mindig érted dobog a szívem!
Még mindig úgy érzem, hogy te vagy a minden!
Még mindig a karomba akarlak zárni!
Még mindig azt hiszem, hogy érdemes várni!
Még mindig vissza akarlak kapni!
Még mindig itt vagyok és nem fogom hagyni!
Még mindig fáj hogyha mással látlak,
Mert amíg csak élek én téged kívánlak!
„Sajnálom, hogy így alakult! Bárcsak megtudnám változtatni a múltat! Annyiszor megbántottalak. Pont téged! Pedig te voltál az egyetlen, aki igazán tiszta szívből szeretett, de én elbaltáztam. Bárcsak ezekkel a tapasztalatokkal a hátam mögött most ismernénk meg egymást! Nélküled nincs élet! Csak sodródom az árral. Minden értelmét vesztette. Ha még egyszer itt lennél másképp csinálnám! Sokkal jobban vigyáznák rád. Nem akarok nélküled élni! Kérlek temessük a múltat, gyere vissza hozzám és kezdjünk mindent elölről! Nagyon hiányzol és nem bírom már! SZERETLEK RENCSI!"
Még mindig érted dobog a szívem!
Még mindig úgy érzem, hogy te vagy a minden!
Még mindig a karomba akarlak zárni!
Még mindig azt hiszem, hogy érdemes várni!
Még mindig vissza akarlak kapni!
Még mindig itt vagyok és nem fogom hagyni!
Még mindig fáj hogyha mással látlak,
Mert amíg csak élek én téged kívánlak!
Még mindig érted dobog a szívem!
Még mindig úgy érzem, hogy te vagy a minden!
Még mindig a karomba akarlak zárni!
Még mindig azt hiszem, hogy érdemes várni!
Még mindig vissza akarlak kapni!
Még mindig itt vagyok és nem fogom hagyni!
Még mindig fáj hogyha mással látlak,
Mert amíg csak élek én téged kívánlak!
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
