|
|
|
| Előadó: | Missh |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
[ -Intro- ]
Mit is tudnék mesélni magamról...
Semmit...
Az egyetlen, ami éltet...
A zene...
Mr.Missh... kettő, nulla, tizenkettő...
Tizenkettő... tizenkettő...
Összejött minden, újra összedőlt
Nem bízhatok, az ördög mindig új alakot ölt
De minek töröm magam, ha ennyiszer megölt
Ahogy felejtem nevét, egy újabb álom gyötört
Nincsen pénz, a tested hűvös és félsz
Mindig ugyanez a része, hagyod magad, visszatérsz
Mert érzed, hogy nem találod a kiutat
A sorsod dédelget egy percig, aztán újra bemutat
Rájöttem, hogy az őszinteség má' halott
Nem egy esélyt kapott, miközben hazudik, a szeme ragyog
Depis a zeném, mert többnyire ilyen vagyok
A nagyzolás nem a stílusom, azt nyomassák a rajok
Folynak a könnyek, közben ütöm a zsákot
Nem vagyok önmagam, ilyennek senki nem látott
Az országba' pörög a zeném
Ez nem lehet a ti sztoritok, mert ez csak az enyém
[ -Refrén- ]
Van, hogy beborul az ég
Pedig nem rég, olyan szép
Kék volt...
De már nem látom, merre haladok
A sötétséget nem világítja meg a Hold
Van, hogy beborul az ég
Pedig nem rég, olyan szép
Kék volt...
De már nem látom, merre haladok
A sötétséget nem világítja meg a Hold
Az élet ad, az élet elvesz
Rájöttem, az életedet előre, tesó, soha ne tervezd
Legyél a perverz, akinek semmi se számít
Hiába kamuzol nekem, tudom, a rossz oldal csábít
Tartom a hátam, ha baj van, pár barát van
Mindig attól kapok pofont, akitől soha nem vártam
Ilyen az élet, a sors eltapos
Észrevettem, a szegényekre bukik, válogatós
[ -Refrén- ]
Van, hogy beborul az ég
Pedig nem rég, olyan szép
Kék volt...
De már nem látom, merre haladok
A sötétséget nem világítja meg a Hold
Van, hogy beborul az ég
Pedig nem rég, olyan szép
Kék volt...
De már nem látom, merre haladok
A sötétséget nem világítja meg a Hold
Van, hogy beborul az ég
Pedig nem rég, olyan szép
Kék volt...
De már nem látom, merre haladok
A sötétséget nem világítja meg a Hold
[ -Outro- ]
Mit is mondhatnék még...
Felkelek... flamós vagyok... kajálok...
Dobok pár telefont...
Aztán zenélek...
2012 Mr.Missh...
2012.07.26
dani2011
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
