|
|
|
Azt, mi engem hozzád köt én nem érzem, csak felfogom,
Megpróbáltam másképp, de tényleg, hidd el nem tudom.
Az idő lesz, mi szétmorzsol, mint sziklákat a szél,
Ez a dal, mikor mi hallgatunk úgyis örökre beszél...
Némán akarok állni, ha már ezt elmondtam Neked,
Megsüketülni gyorsan, ne halljam, mit tettem Veled.
Megvakulnék inkább, ne lássam könnyben a szemed,
Végül meghalnék, hogy visszaadjam újra az életed!
Tudom, a múltat jobbnak látod, és talán szebbnek a holnapot,
Valami mélyen legbelül itt bennem mégis elfogyott...
Az idő lesz, mi szétmorzsol, mint sziklákat a szél,
Ez a dal, mikor mi hallgatunk majd örökre beszél...
Némán akarok állni, ha már ezt elmondtam Neked,
Megsüketülni gyorsan, ne halljam, mit tettem Veled.
Megvakulnék inkább, ne lássam könnyben a szemed,
Végül meghalnék, hogy visszaadjam újra az életed. (x 2)
