|
|
|
Verse I.
Lehet, hogy elszámoltuk nem a te hibád és nem az enyém
Csak a sors szánt tréfát felém
Nem vetted észre, ahogy elhalad melletted
Bárhogyan próbálod, már nem megy, csak jön a baj
De minden probléma megoldódik végül, eltűnnek az árnyak
És a sötét ég kikékül te is láttad
Ahogy a messzeségben eltűnünk, pár év lassan elveszik
Majd később úgy is elcseszik, ezt mondod, hogy enyhítsd a gondot
Chorus I
A válladon én átadom
Csak hagyd abba kérlek
Én nem tudok így élni
Jobb lesz nélküled remélni
Én már nem tudom mit mondjak
Lehet az ágyban, lehet a téren, lehet hogy titokban volna jó
Túl sok a néma szó (vokál) TÚL SOK A NÉMA SZÓ (a „szó” pihen A-ra)
Verse II
Egy magányos pusztában, most itt ülök veled
Mehetünk, észak vagy kelet nem számít már csak a képzelet
Nem félek, rám vigyázhat az angyalom
Bármit kérek, azt megkapom ez a baj,
hogy a végzet betakar
Egy eszmét, ami a valóságra épül minden percében megszépül
Én megtalálom
Hogy, hogyan használd a fegyvert, ami minden győztest megvert
Hogy ne kelljen többé senkinek sírni
Nézd 11 órától az ONLINE ünnepséget!
