|
|
|
| Előadó: | Szemtelenül Fiatal-OK? |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Csaszy:
Milyen lehet úgy szaladni hogy nem nézel már vissza?
Milyen lehet úgy felnőni hogy minden lapod tiszta?
Milyen lehet tovább menni minden kudarc nélkül?
Vagy megvárni azt hogy a csúnya is megszépül
Felkelni egy napon mikor más illatot érzel
A szobában nézel és emlékektől vérzel
Álmodni már más helyen már másokkal ébredsz
Fel és válaszokat kapsz csak félhetsz
Ha kérdez önmagával mérgez egy szóval
Nem hallod csak nézed és várod sok jóval
Egy tollal mivel rajzolom a betűket
Még most is látom előre a helyüket
A papíron mint régen a hintában vártam
A széken hogy jöjjön egy virággal álltam
Megfogtam a kezét már nem hiányoztak szavak
A dobbanását érzem a szívnek ami halad
Csaszy:
Ugyanaz a hely és ugyanaz a szempár
Ugyanúgy mint régen a sor végén megvár
Ha kések ha várok ha egy helyben szállok
Ha nevettek a holnapon én nevetek rátok
És veletek tartok míg józan maradok
Ha elesek elkaptok úgy is veletek haladok
És szaladok majd megállok ha hadarok
Nem akarok barátaim vagytok nem zavarok
Mától a szalagom páhol egy új irányba
Tartok az úton zeném gitárba
Te dalnak látsz de az nem lehetek
Majd akkor kellek úgy is ha már nem szeretek
Kicsi várj még most míg itt vagyok neked
Ne szólj még semmit csak súgd meg a neved
És emeld fel a fejed hogy had lássam a szemed
Magam látom benne csak ne játszd meg az eszed
Ref.:
Ugyanúgy látom a tegnapot a szemedbe
Ugyanúgy hallom a zenét még a fejembe
Ugyanazok a srácok a régi közös álmok
A terek a padok miktől most is szállok
Biia:
Lehetek ember vagy elcseszett királylány
Nem kell semmi csak szivárvány
Mire eltűnik a nap már máshol járok
És ha nem leszek már ott
Gondolok rátok
Egy percet sem várok
Se eltévedt reményre
Mosolyra arcodon a mesékre
Ref.:
Ugyanúgy látom a tegnapot a szemedbe
Ugyanúgy hallom a zenét még a fejembe
Ugyanazok a srácok a régi közös álmok
A terek a padok miktől most is szállok
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
