|
|
|
| Előadó: | Kreck |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Mészáros József |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
egyre mélyebb az álom, csak én vagyok ébren
és én vagyok benned, ott az ürességben
ezt látom... arcról olvasok és tudom
bár nem vonz, hogy egy mosoly, és aztán dugom...
figyelj! nem szexhiányom van, hanem szerelem
de ahogy van az egész, én mégis így szeretem
nem kéne máshogy, de örülök, hogy változok
mert változik minden és én már pénzzel nem számolok
megmondom mi vagy: egy burjánzó félelem!
mert egyedül nem megy, te életre képtelen!
mindig érted beszéltem, te ezt hívod bántásnak
nincs időm az egódra, de elhiszem átvágtak
ellened a világ, persze, jól van megértem
én is ilyen voltam, amíg nem éltem
vagy te, meg nem te... és ez nálad ennyi
az önző ember célja tudod szeretve lenni
A telep meghalt látod mégis boldog
ez gyerek, akivel már nincs is több dolgod
páran maradtunk, de inkább csak én egyedül
hisz a legtöbb már beteg, szomorú és menekül
sok barát választotta, inkább londont
mert képtelen volt itthon felfedezni az otthont
ne vedd magadra, ha úgy könnyebb a lelkednek
pedig ez neked szól, azért mert szeretlek
valahol legbelül mindig nevetek
virágzó végtelen, vagyis a szeretet
a szemed tükör, és látom
hogy veled menne, veled elveszhetne
minden álmom
ez ünnep, ez élet
valahol legbelül mosolyt ad, érzed?
a szavak repülnek, de a szív nem feled
valahol legbelül, valahol elenged...
hercegnők a sárkány fogságában
mint ahogy én érzem magam a szobámban
fel a székből, legyél te a létezés
a tó, a fák, a tudat, az ébredés
Tíz emelet magasban gyémántok bezárva
de isten magáról a betont majd lerázza
minden értem van, a hálám örök
túl egyenes voltam, ezért nem bírtak a körök
ahogy a lányokkal bántok az borzalom
de igazából ezt már nem is kell mondanom...
nem tudom mire vársz, egy új pártra vagy magadra
megrágott szavakra vagy énekre, dallamra
játék az elmém, nem korlát, nem én
az vagyok aki te, te én, mi fény
néha tudom sok... de ez a legkevesebb hidd el
na áruld el mire mentél a nagy hittel
valahol legbelül mindig nevetek
virágzó végtelen, vagyis a szeretet
a szemed tükör, és látom
hogy veled menne, veled elveszhetne
minden álmom
ez ünnep, ez élet
valahol legbelül mosolyt ad, érzed?
a szavak repülnek, de a szív nem feled
valahol legbelül, valahol elenged...
ne mást okolj azért, mert nem vagy boldog
ehhez nem kell semmi, ez csak a te dolgod
hogy megteremtsd, és élvezd a gyümölcsét
aztán csend váltja fel majd az üvöltést
talpam a füvön, szemem a holdon
és beismerem soha nem is volt gondom
az eső átölel és belül érzem
hogy ez így egész, és tényleg nem kell félnem
az emlékeknek tudod jól áll a távolság
de nevetek már azon mi álmot lát
mosoly az arcon, és ez nem kirakat
csak egyszerűen a szívem adja az igazat
egy olyan világban, hol a szabadság dogma
hol a képmutatás tép szét darabokra...
remény, hit, szalagon gyártott pokol
pedig lehetnél te is jó helyen, pont jókor...
valahol legbelül mindig nevetek
virágzó végtelen, vagyis a szeretet
a szemed tükör, és látom
hogy veled menne, veled elveszhetne
minden álmom
ez ünnep, ez élet
valahol legbelül mosolyt ad, érzed?
a szavak repülnek, de a szív nem feled
valahol legbelül, valahol elenged...
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
