|
|
|
| Előadó: | Sickratman |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Vers |
| Címkék: | Keressük! |
Még ki se hűlt a kiontott meleg vér
Szörnyű csatatéreden ősi Segesvár,
Letarolt ugaron holt némán megfér,
A magyar s az orosz, de a varjú repes már,
De vijjog az ölyv, kerenget a kánya,
És jön az éj, a halál leánya,
És betakarja sötéten a halottakat.
A holdvilág kél, felhő megszakad,
Kísértetes óra jön, most üt az éjfél,
Szörnyűbb a mező sápadt holdfénynél.
Fehéregyházán kong az óra,
Élőknek nyugovóra, holtaknak virradóra.
Vérrel csapzott hajával büszkén kél egy:
- Föl, honvéd, föl, utánam! Magyar, éledj!
S kivonva szívéből a dárdahegyet,
int a seregeknek: - Előre megyek,
S ti szálltok utánam! - És indul előre,
A holdsugarakkal átszőtt levegőbe,
S a holt sereg újra kíséri; megyen
Az égre tekintve, átszállva hegyen,
Felhőbe vezérli vérmosta hadát,
S a holt had kíséri az új Csabát,
Csak vértelen ajkaikon ha jő ki
Egy ámuló sóhaj: Petőfi, Petőfi!
- Előre Honvéd! Ha levertek a földön,
Én holt hadainkat csatára költöm,
És megostromolom velük ím az eget!
Már ott repül, egy-egy csillagvár integet,
- Nem azt, nem azt! Tovább, tovább!
És fölverik a tejút ezüst porát,
S száguldanak a Göncöl rúdja felé,
A Kaszások arannya megreng belé,
Megküzd a Bikával, mely csillaghabot hányt,
Letiporja rohanva az égi Oroszlánt,
S betör ifjú hadával az égi falon,
Angyalseregek közt van riadalom!
Csak úgy hullik a csillag, az égi azúr
Repedezve sziporkáz! De nem nyugszik addig,
Míg honvéd hadával elér virradtig
A hetedik égbe, hol trónol az Úr.
- Isten atyám, nem láttad bizonnyal,
Hogy telik a föld meg vérrel, iszonnyal,
Hogy győz lenn az ármány? A véres agyart
Nem látod, amely torkára támadt
Valamikor hős Zrínyi apánknak,
S amely megtépi most a magyart?
Elárulva ott lenn, elhagyva, leverve,
Elhoztam ím őket te fényes Egedbe,
Tudod nevemet mindentudó levén,
A Talpra magyart zengettem én,
S ha mivoltomat itt nem értenék,
Mondd meg nekik, én írtam a Magyarok Istenét!
Mosolyogva, ragyogva lehajlik az Úr,
S egy csillagrózsát homlokára szúr,
Egyet szívére, és eláll a vér,
Petőfi égi otthonába tér.
A trón körül Attila hegedűse,
Árpád királyok igriceinek őse,
S Tinódi várják, s a dalos Balassa,
S hogy lantos véreit ott találhassa,
Egy csillagos felhő-terembe nyit,
Ott találja Gvadányit meg Berzsenyit.
S a többi mind-mind általöleli,
Az égi trónterem velök teli.
Magyar szó hangzik Hadúr trónusán.
De alighogy köszöntik, mind lenéznek
A föl-le kárpiton, elhal az ének,
S remegve függnek a földi tusán,
Lenn vége már a harcnak, vége, vége,
Holt csendes a hazának messzesége.
Egy pont a legsötétebb, némán áll most,
Tört kardok pendülnek meg, az Világos.
Bitófák nőnek ki a véres földbűl,
Ezernyi sírhalom még ki se zöldül,
S csörög a lánc, ropog a gyilkos fegyver.
Petőfi látja: - Hát az Ég így megver?
Testvérek, nézzétek! - és nézik, nézik,
S a lándzsaseb újra feltört, s vérzik, vérzik.
Ekkor az Isten büntető kezével
Még egyet készül sújtani reánk,
De villám jobbját alig emelé fel,
Hogy végleg zúzza szét szegény hazánk,
Petőfi csillagos homlokát megrázza,
És az Isten-trónhoz ugrik vakmerőn,
Belekap az Isten fölemelt jobbjába:
- Megállj, ne tovább! - A napkoronázta főn
Megremeg a glória; csudálva nézi,
Elhűlve látják égi vitézi.
Lángpallosú angyalok, szent seregek,
Elhallgatnak a megrémült egek.
- Petőfi, mit merészelsz? - Ej, uram,
Látom letiporva vérben, borúban
A haldokló magyart, s te mégse szánod,
Még új villámot küldenél utánnok?
Hagyj békét nékik! - Zúgva rájatörnek,
Vonszolják onnét. - Dalnok, vakmerő!
Megbántod központját az égi körnek,
Aki maga a teremtő erő?
De az nemhogy rájok tekintene,
El sem ereszti az Úristen jobbját:
- Hát miért vagy a magyarok Istene?
S a haragos Úristen földerül,
Egy mosoly reszket át a Mennyországon,
Halk ének zendül víg kíséretül,
És mond az Úr: - Elég, vissza, villámom!
Kerüld eztán a földet, melyen él
Árpád eléggé bűnhődött magyarja,
Legyen elég, mert még ledöntenél,
Te vakmerő! Legyen, mert Petőfi akarja!
S fölzendül az ének, letelt a próba,
Megszenvedett e nép, megszenvedt valóba'.
Petőfi, óvd, s ha mégis vétkezett,
Ragadd meg néha a sújtó kezet,
S a Himnusz dalnokával együtt
Kérjetek jobb esztendőt,
Mert megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt.
Budapesten ad koncertet augusztus 5-én a svéd gitárzseni, Yngwie Malmsteen
40 éves jubileumi európai turnéja keretében a MOMKult színpadán lép majd fel. A programban a korai sikerek, így a Rising Force, a Trilogy és az Odyssey mellett a közelmúlt legjobb lemezei, azaz a Spellbound, a World on Fire és a Parabellum dalai is előkerülnek majd.
Yngwie J. Malmsteen olyan családba született, amelyben klasszikus zenészek és operaénekesek is voltak. Ötödik születésnapjára kapta első gitárját, és hét évesen kezdett el komolyabban játszani. Kezdetben a blues inspirálta, ám hamar elbűvölte a hegedűművészek – például Nicolo Paganini és Antonio Vivaldi – hangzása és elképesztő technikája.
A klasszikus hegedűs virtuozitás mellett J.S. Bach és más barokk zeneszerzők megközelítését is beépítette saját zeneszerzői és hangszerelési stílusába. Ennek eredményeként született meg az, amit ma neoklasszikus hard rockként ismerünk.
Tizenévesen érkezett Amerikába, ahol több lemezfelvételt követően, 1984-ben jelentette meg Rising Force című szólólemezét; azt az albumot, amely gyakorlatilag forradalmasította a rockgitározást. Ez a lemez mérföldkövet jelentett a neoklasszikus rock és metal műfajában, ötvözve a klasszikus zeneszerzést a szédítő tempóval és a hard rock hangszereléssel. Az olyan számok, mint a Black Star és a Far Beyond the Sun évtizedek óta állandó elemei koncertjeinek.
Az idei turné részben ezt az úttörő albumot ünnepli, de Yngwie a Parabellumig bezárólag több mint harminc lemez számaiból válogat majd, felölelve a négy évtizedet.
„Minden este, amikor színpadra lépek, 40 éve írt dalokat játszom, de minden alkalommal megpróbálom máshogy előadni őket”
– mondta Malmsteen a Classic Rock magazinnak pár éve. „Nem vagyok zenegép. És ettől lesz ez igazán izgalmas. Minden alkalommal, amikor kezemben a gitár, egy új érzés fog el, és ez boldoggá tesz.”
Az idei turné kapcsán Malmsteen elmondta: „Nagyon izgatott vagyok, hogy ismét turnézhatunk, és megemlékezhetünk a szólókarrierem indulásáról Ez egy hihetetlen utazás volt, és még mindig úgy érzem, mintha csak most kezdődne. Nem juthattam volna el idáig a rajongók nélkül, akiknek köszönöm az évek során nyújtott támogatást. Alig várom, hogy együtt hozzunk létre új csodákat! More is more!”
A különleges koncertre Budapesten augusztus 5-én kerül sor: exkluzív helyszínen, a MOMKult színpadán lép fel Malmsteen. A koncertre álló- és ülőjegyek korlátozott számban kaphatók.
Fotó: Yngwie Malmsteen x LiveSounds
