|
|
|
Azt mondták nekem még valamikor,
Idő kell csupán,
Hogy megszokjam az élettől
Az egyik pofont a másik után.
De sok volt ez nekem édes
Már nem bírom veled,
Minden percben arra gondolok,
Hogyan mondjam el neked.
Refrén:
Vége!
Végre itt van a vége!
Ennyi volt, de megérte.
Itt az ideje, hogy békén hagyjál már!!!
Vége!
Nem érted, itt van a vége!
Ennyi volt, de megérte.
Hidd el mostmár minden percért kár!!!
Látom, amit mondtam nem érintett jól,
Könnyes a két szemed,
Én nem tudom mennyire vigasztal,
De azért nem volt rossz veled.
De sok volt ez nekem édes,
Már nem birtam tovább,
Várnak rám a bulik és a haverok,
Vár rám a nagy világ!
Refrén:
Vége!
Végre itt van a vége!
Ennyi volt, de megérte.
Itt az ideje, hogy békén hagyjál már!!!
Vége!
Nem érted, itt van a vége!
Ennyi volt, de megérte.
Hidd el mostmár minden percért kár!!!
