|
|
|
Lily:
Eltelt már jó pár év,
de még mindig fáj!
Hogy nem szólsz hozzám
szó nélkül itt hagytál...
Ha vissza nézek,
már nem látok mást
Csak ahogyan elmész....
ne nézz rám...
NEM ÉRDEKEL MÁR!
hogy többet nem bújsz hozzám
NEM ÉRDEKEL MÁR!
hogy többet nem nézel rám
Tudod, nem kell hogy sajnálj
még sok minden vár
NEM ÉRDEKEL MÁR!
Az hogy fáj...kimondom: Viszlát
G-za:
Én voltam az aki érted
megtett amit lehetett
Mert veled ellentétben
én tudom hogy mi a szeretet
Minden újjamra
kaphattam volna, tudod olyat
Ki a két kezébe hozza le nekem
a csillagokat
De tettem rá magasról
mert te voltál az egyetlen
Azt hittem veled én
a főnyereményt megnyertem
Amikor rám néztél,
feldobtad a napomat
Olyan boldog voltam,
hogy jobban pörgettem a lapokat
De minden filmnek, így ennek is
eljött a vége
Bevallom az elején még haragudtam érte
De most már csak azt tudom mondani
neked hogy KÖSZÖNÖM
Mert ne hogy már a
drágaságom legyen a főnököm
Tudom hogy nem voltál ilyen hülye alapból
De valaki miatt teljesen kifordultál magadból
És leszartad az éveket, összetépted a képeket
Kicsit hülyének néztelek, de megmondtam hogy ÉG VELED!
Lily:
Eltelt már jó pár év,
de még mindig fáj!
Hogy nem szólsz hozzám
szó nélkül itt hagytál...
Ha vissza nézek,
már nem látok mást
Csak ahogyan elmész....
ne nézz rám...
NEM ÉRDEKEL MÁR!
hogy többet nem bújsz hozzám
NEM ÉRDEKEL MÁR!
hogy többet nem nézel rám
Tudod, nem kell hogy sajnálj,
még sok minden vár
NEM ÉRDEKEL MÁR!
Az hogy fáj...kimondom: Viszlát
G-za:
Nagy a szar amikor
az akiért mindent megtettél
Egyik napról a másikra lesz ellenfél
És köddé válik az együtt eltöltött idő
beszélnék én vele,
csak tudod már, nincs semmiről...
Mert hallottam dolgokat amik baszták a fülemet
mond a szemembe, nem kell az üzenet
Te olyan méz vagy ami már nem olyan édes
Kettőnk közül te voltál a kurva gáz dolgokra képes
Én mindig oda álltam melléd,
tiszteltelek azzal:
Hogy a cuki fejecskédet véletlenül át ne basszam
Mert komolyan gondoltam
amit elterveztünk együtt
De ahogy te a kéró-ból ,
ez is szépen eltűnt
Te elindultál balra,
én megmaradtam egyenes
Most arra kérlek téged
hogy engem te többet ne keress
Mert leszarom az éveket, összetépem a képeket
átalakulnak életek, mással nézem a kék eget!
Lily:
Eltelt már jó pár év,
de még mindig fáj!
Hogy nem szólsz hozzám
szó nélkül itt hagytál...
Ha vissza nézek,
már nem látok mást
Csak ahogyan elmész....
ne nézz rám...
NEM ÉRDEKEL MÁR!
hogy többet nem bújsz hozzám
NEM ÉRDEKEL MÁR!
hogy többet nem nézel rám
Tudod, nem kell hogy sajnálj,
még sok minden vár
NEM ÉRDEKEL MÁR!
Az hogy fáj...kimondom: Viszlát
Egy sodró lendületű, fülbemászó nyári szerelmes felvétel, amely már az első hallgatás után ott marad a szívben. A szerzemény új színt hoz Kökény Attila zenei világába: egyszerre szenvedélyes, felszabadító és modern.
Veled elrepülnék bárhová, ahol csak te vagy és senki más - hangzik el a refrénben, amely egy olyan kapcsolatot idéz meg, ahol a világ megszűnik létezni, és csak a másik számít.
Kökény Attial-dalszövegek itt.
Ezt a szerelmi ívet pedig a közönség már jól ismerheti, hisz a tavalyi nagy sláger, a „Ha újra látlak” érzelmi töltetét élhetjük át oldva a nap évszakának könnyed érzelmeivel. A szám zeneszerzője ismét Rakonczai Viktor, akinek érzékenysége és zenei világa már számtalan slágert eredményezett az elmúlt évtizedekben.
A „Veled elrepülnék” újabb bizonyítéka annak, hogy Rakonczai Viktor egyedi zenei kézjegye mennyire működik a mai popzenében – érzékeny, mégis magával ragadó.
A dalszöveget Kökény Attila, Rakonczai Viktor és Orbán Tamás közösen írták, ahogy azt már korábban is megszokhattuk tőlük – a trió ismét pontosan eltalálta, mi az, ami egyszerre igaz, mai és átélhető.
- Szerencsés ember vagyok, aki már megtapasztalta a valódi érzelmeket.
Talán éppen ezért lett ez az alkotás ennyire őszinte, kitárulkozó és emberközeli, könnyű volt belehelyezkednem ebbe a témába. Olyan dalt akartunk írni, amitől az embernek kedve támad elindulni valahová... valakivel - mondja Kökény Attila.
A dalhoz készült videóklipet a Balaton egyik legszebb részén forgatták: egy hangulatos szőlőbirtokon, egy pincészetnél, majd egy katamarán fedélzetén, a nyílt vízen. A képi világ szinte mediterrán – napsütés, barátok, nevetés, poharak koccannak, hajszálban szél – az a fajta pillanat, amit legszívesebben megállítanánk örökre.
Ebbe a dalba, mint a vitorlás árbócába, bárki bele tud kapaszkodni, aki már szeretett valaha szívből.
Fotó: Kökény Attila x Rakonczai Viktor
