|
|
|
| Előadó: | Szűcs Judith |
|---|---|
| Album: | Én vagyok én |
| Megjelenés: | 1988 |
| Hossz: | 4:46 |
| Szövegírók: |
Fülöp Csaba |
|
Mihály Tamás |
|
| Kiadó: | Hungaroton - Pepita |
| Stílus: | Synthpop, disco, europop |
| Címkék: | Keressük! |
[a gazdi szemszögéből]
Ő tudja csak, hogy merre megy
De én tudom, hogy mit lehet
Megy, amerre megy az éjszakában
Amerre viszi a lába
Csak akkor laza a lánca
Ha engedem
Ameddig jó nekem
Még jó, hogy itt vagyok vele
Merre vinné az ösztöne
Merre menne, rossz irányba
Nem tudja, keskeny a járda
Azt hinné, szabad a pálya
De nem szabad
Az, amit nem szabad
Összevissza, jobbra-balra
Arra, merre kedve tartja
Valahol lehet valami dolga
Valaki kell, aki visszafogja
Elindul, nem tud megállni
Semmi kedve én rám várni
Nem zavarja a meleg, a hideg
Amerre kedve van, mindig csak arra megy
[a kutya szemszögéből]
Én tudom csak, hogy merre megyek
De te tudod, hogy mit lehet
Én könnyen eltévedek
Ha elkap a vágyam
Rossz felé vinne a lábam
Csak mennék az éjszakában
Ha jó nekem
Néha elképzelem
Két utca, néhány szürke ház
Nekem csak ennyi a nagyvilág
Hiába vársz lenn a téren
Hiába vinne a vérem
Ne várd, mert hiába kérem
Hogy arra vigyen
Ő más milyen
Összevissza, jobbra-balra
Arra, merre kedve tartja
Valahol lehet valami dolga
Valaki kell, aki visszafogja
Elindul, nem tud megállni
Semmi kedve én rám várni
Nem zavarja a meleg, a hideg
Amerre kedve van, mindig csak arra megy
Feszül az izma, feszül a póráz
Kapott mára egy boldog órát
Kapott tőlem néhány percet
Előbb-utóbb megnevellek
Valami csillog a két szemében
Valaki várja lenn a téren
A lábam mellett kapott egy helyet
Én vezetem, mégis ő vezet
Próza:
Na gyere szépen haza!
Hú, de fázom, köd is van, menjünk már!
Ne nézz oda, az egy csúnya szuka.
Ne menj oda!
Az egy nagy kutya, te buta kutya!
Most szépen hazaballagunk,
s majd holnap újra eljövünk, jó?
A helyére megy...
Alszik...
Nem szuszog...
Levegőt nem vesz...
Na!
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
