|
|
|
| Előadó: | Szűcs Judith |
|---|---|
| Album: | Én vagyok én |
| Megjelenés: | 1988 |
| Hossz: | 4:46 |
| Szövegírók: |
Fülöp Csaba |
|
Mihály Tamás |
|
| Kiadó: | Hungaroton - Pepita |
| Stílus: | Synthpop, disco, europop |
| Címkék: | Keressük! |
[a gazdi szemszögéből]
Ő tudja csak, hogy merre megy
De én tudom, hogy mit lehet
Megy, amerre megy az éjszakában
Amerre viszi a lába
Csak akkor laza a lánca
Ha engedem
Ameddig jó nekem
Még jó, hogy itt vagyok vele
Merre vinné az ösztöne
Merre menne, rossz irányba
Nem tudja, keskeny a járda
Azt hinné, szabad a pálya
De nem szabad
Az, amit nem szabad
Összevissza, jobbra-balra
Arra, merre kedve tartja
Valahol lehet valami dolga
Valaki kell, aki visszafogja
Elindul, nem tud megállni
Semmi kedve én rám várni
Nem zavarja a meleg, a hideg
Amerre kedve van, mindig csak arra megy
[a kutya szemszögéből]
Én tudom csak, hogy merre megyek
De te tudod, hogy mit lehet
Én könnyen eltévedek
Ha elkap a vágyam
Rossz felé vinne a lábam
Csak mennék az éjszakában
Ha jó nekem
Néha elképzelem
Két utca, néhány szürke ház
Nekem csak ennyi a nagyvilág
Hiába vársz lenn a téren
Hiába vinne a vérem
Ne várd, mert hiába kérem
Hogy arra vigyen
Ő más milyen
Összevissza, jobbra-balra
Arra, merre kedve tartja
Valahol lehet valami dolga
Valaki kell, aki visszafogja
Elindul, nem tud megállni
Semmi kedve én rám várni
Nem zavarja a meleg, a hideg
Amerre kedve van, mindig csak arra megy
Feszül az izma, feszül a póráz
Kapott mára egy boldog órát
Kapott tőlem néhány percet
Előbb-utóbb megnevellek
Valami csillog a két szemében
Valaki várja lenn a téren
A lábam mellett kapott egy helyet
Én vezetem, mégis ő vezet
Próza:
Na gyere szépen haza!
Hú, de fázom, köd is van, menjünk már!
Ne nézz oda, az egy csúnya szuka.
Ne menj oda!
Az egy nagy kutya, te buta kutya!
Most szépen hazaballagunk,
s majd holnap újra eljövünk, jó?
A helyére megy...
Alszik...
Nem szuszog...
Levegőt nem vesz...
Na!
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
