|
|
|
Nézek a mélybe hátha képbe ér a képletem
A két kezemmel égetem én fel a saját légterem
A nézetem a végtelen hogy kiállom vagy térdelem
Az én lelkem az én stresszem ez mind az én érdemem
Ha dolgozok, és éhezem, az országom már néptelen
Eltűnünk itt csendesen az albumom is névtelen
A reményt is csak éltetem, de nem értem, hogy mért velem
A mi házunk a mi várunk a mi helyzetünk képtelen
Ha rappelek ha rap pereg nem scratchelem az éveket
Ha ernyedek, se merjetek elköszönni, hogy Ég velem
Mert ez itt az én nevem az én blokkom az én terem
Az utolsó rímemmel a poklot is felégetem
Refrén:
Ez az ajtó, amin az élet, ha betoppan, akkor belobban
Máskor meg lerobban, mi is csalódunk a nőkben, haverokban
végig növünk mi a rózsák a betonban
Ez az ajtó, az élet, ha betoppan, akkor belobban
Máskor meg lerobban, mi is csalódunk a nőkben, haverokban
végig növünk mi a rózsák a betonban
Filo
A déli cirógat mi vedeljük a cinókat
A lakóknak haza érek a la coka-tól lekókad
Mint legokat mi magunkról lepakoljuk a kilókat
De magunk előtt legalább lóláb talán kilóghat
Húz a déli szél a port kavaró
Mikor erre felé kevés már a jót akaró
Most már mélyen alszom rajtam volt takaró
Ahol neved a szívemben mindig volt akaró
Ezek sorok, amiket egy MC meg sem írt
Segíts, magadon ne várd meg, amíg megsegít
Mert elmúlik egy tél aztán fel se hív
Amíg vedelek miatta, más meg este szív (helló)
Refrén:
Ez az ajtó, amin az élet, ha betoppan, akkor belobban
Máskor meg lerobban, mi is csalódunk a nőkben, haverokban
végig növünk mi a rózsák a betonban
Ez az ajtó, az élet, ha betoppan, akkor belobban
Máskor meg lerobban, mi is csalódunk a nőkben, haverokban
végig növünk mi a rózsák a betonban
FMaN:
Most már kereken egy éve hogy csak Túlórázok
Félévente dobom a medáliákat rátok
Belőlem csak ennyit láttok vagy ennyit se
Lehet hogy a zenélés témát kicsit eleresztette
A Tibcsó az FMaN már magamra se ismerek
A régi emlékképeim hihetetlenek számomra
Elveszek a saját álmomban
Volt egy életem mikor nem tartoztam ide
Volt nőm volt arcom, de nem volt ekkora hitem
Nem volt fülem és szemem
De kinevet mára a külvárosi egyetem
Refrén:
Ez az ajtó, amin az élet, ha betoppan, akkor belobban
Máskor meg lerobban, mi is csalódunk a nőkben, haverokban
végig növünk mi a rózsák a betonban
Ez az ajtó, az élet, ha betoppan, akkor belobban
Máskor meg lerobban, mi is csalódunk a nőkben, haverokban
végig növünk mi a rózsák a betonban
Smile of Hell
Ez az ajtó...ha belépsz rajta át
Ez az ajtó...hol feléd nyílik egy új világ
Ez az ajtó, mit nyithatsz csak magadban bízhatsz
Ha most mindent itt hagysz talán új lapot írhatsz tele hát
Refrén:
Ez az ajtó, amin az élet, ha betoppan, akkor belobban
Máskor meg lerobban, mi is csalódunk a nőkben, haverokban
Végig növünk mi a rózsák a betonban
Ez az ajtó, az élet, ha betoppan, akkor belobban
Máskor meg lerobban, mi is csalódunk a nőkben, haverokban
Végig növünk mi a rózsák a betonban
